„Értékállót akartam alkotni”

Hajdúszoboszló - Megjelent Vida Lajos második történelmi regénye, A bosszú napja, kedd címen.

A könyv cselekménye 1514 júniusában a Dózsa-féle parasztfelkelés idejéből egy Pocsajon zajlott történelmi eseményt jelenít meg. Az íróval új kötetéről, és életéről beszélgettünk hajdúszoboszlói otthonában.

– Életem – mondta – Hajdúszoboszlón teljesedett ki, itt váltak valóra Pocsajról hozott ifjúkori álmaim. Utóbbi a szülőfalum, nem illendőségből, hanem teljes szívemből jobban szeretem, minden helynél a világon. Nemcsak anyám és apám sírját őrzi a bihari táj, hanem magyarságom, szellemi és lelki gyökereimet is. Tudtam, hogy adósa vagyok a falumnak, ezért alkottam meg első írásos említésének 725. évfordulójára a regényem. A téma adódott abból is, hogy a közelmúltban emlékeztünk a Dózsa-féle parasztháború ötszáz éves évfordulójára.

Valóságra alapozott

A könyvről szólva kiemelte, hogy a történelmi valóságból a képzelet, a fikció segítségével alkothatott regényt, formálhatott meg szereplőket, mint Csalánosi Jakab vagy Kurta Tógyer alakja; e nevek is Pocsajt idézik. Az Ákos nemzetség tagjai – akiket idéz – valóságos történelmi személyek. A helyszín, a szereplők, a történelmi valóság teszi hitelessé a regényt. A 24 epizódra osztott cselekmény bepillantást nyújt az emberek akkori életébe, segít megismerni a kort, a szokásokat, lehetőséget ad a táj bemutatására.

Az író elmondtam, miért lett a mű címe A bosszú napja, kedd, nem pedig valami, a tartalomra azonnal asszociáló, egyszerűbb. „Nem érdekessé kívántam tenni a címet – válaszolta a szerző. A parasztháború a nép bosszúja a több évszázados elnyomásért, megaláztatásokért; ezért ölik meg a történelmi Ákos nemzetség pocsaji ágának utolsó férfi leszármazottját, Pocsaji Lászlót. A falu lakosainak lemészárlása, a falu felégetése ugyancsak bosszú.

Mint megtudtuk, a Pocsaj Nagyközség Önkormányzata vállalta a regény kiadásának teljes költséget. A mű borítóját az író egy jó barátja, Gonda Zoltán festőművész készítette.

Az élete részéve vált az írás

Ifjú korától kezdve érdekelte a szépirodalom, tizenévesen verseket is írt, a húszéves kora utáni időkből több regénykísérlete maradt. Ma már nehéz eldönteni, hogy az életkörülményei nem kedveztek, vagy a szorgalma, tehetsége volt kevés az írósághoz. Így aztán az alkotásnak csak vágya és az örökös kielégítetlenség maradt. A kilencvenes években az irodalomkritika és az irodalomtörténet felé orientálódott. Úgy tűnt, hogy a szépirodalom, az írás végképp kiesik az életéből. A fordulatot a 2014-ben megjelent regénye hozta el. Az utóbbi években újra ír novellákat, kisebb terjedelmű prózai munkákat.

Megkérdeztük azt is, hogy miért csak történelmi regényeket készít, hiszen az több kutatást, esetleg évekre is kiterjedő adatgyűjtést kíván. „Írhatnék a szerelemről, vagy fantasztikus űrbeli történeteket, esetleg önéletrajzi regényt. De egyik-másik dologból kinőttem, az életemről készül egy novellás kötet, más témák nem érdekelnek. Egyébként rég lekéstem – talán több évtizeddel is arról, hogy népszerű író legyek –, ez már elmúlt az ifjúságommal együtt. Mégis úgy érzem, hogy boldog, alkotó öregséget kaptam a sorstól szerető és értő családdal, sok jó baráttal. Azt gondolom, hogy a történelemről írni, nem konzervatív dolog, soha sem volt az. Mai életünkben is benne van a történelem, a legtávolabbi eseménybe is behelyezhető a ma bármely problémája vagy jelensége. Sőt automatikusan bennünk él a múlt, ugyanis amikor a mögöttünk lévőről beszélünk, akkor mai tudásunkkal, szellemiségünkkel tesszük.

Egy másik dolog, ami engem taszít, hogy a mai életünk, de talán az egész világ is átpolitizálttá vált. A politika saját szolgájává tette a művészetet, különösen az irodalmat. Táborokat alakított ki, falakat emelt az emberek közé. Én nem vagyok táborlakó, én nem akarok harcolni az ember szép álmainak kárára.”

HBN-BR

Vida Lajos