2016.10.31. 16:29
Lámpás
<em>Sorolhatnánk, mit adott a protestantizmus a magyarságnak, de a félhasábnyi hely szigora értelmetlenné teszi a próbálkozást, főként, hogy mifelénk még különösebb súllyal esik latba Wittenberg és Genf hagyatéka</em>. Fábián György írása.
Sorolhatnánk, mit adott a protestantizmus a magyarságnak, de a félhasábnyi hely szigora értelmetlenné teszi a próbálkozást, főként, hogy mifelénk még különösebb súllyal esik latba Wittenberg és Genf hagyatéka. Fábián György írása.
Emlékképek villóddzanak hát. Régi iskolamestereink arcéle hullámozzék elő a századok mélyéből. Az szép szabadságra, magyarok javára törekedő jó uraink ábrázata. Kuruc virtus, nemcsak kardcsörgés által, de poétai lúdtollak sercegésében. Himnusz-költő eminens deák emelkedik az ősi kollégium falai közül, s Aletta van der Maet nevét susogják a lombok, sötétség tenger-árja ellen, kálvinista Róma, Bodrog-parti Athén, a magunkfajta otthon érzi magát e szellemben.
Ugyanilyesformán lehetne persze zengedezni a katolikus erőtérről is, miképpen szolgál műveltségünk bölcsőjéül évszázadok óta. Azt viszont meg sem mernénk költői-kérdezni, hogy október 31-én miről esik több szó a magyar honban, a reformáció örökéről vagy a Halloweenről, és mi lesz velünk, északkeleti és minden égtáji magyarokkal, mert még megkapnánk: Ejnye, kultúrkritikusnak tetszik lenni? Tessék faragni a tökbe Nagytemplomot!
