Játszott, rendezett és tanított Japánban

Debrecen - Újra rendez Debrecenben az az ember, akinek a Csokonai egyik legnagyobb sikere köszönhető.

Nem készült színházi alkotónak, magyar–angol szakos végzősként még úgy volt, hogy marad az egyetemen. Ám visszatekintve a pályájára, s hallgatva őt, biztosak lehetünk benne, hogy nem véletlenül terelte a sors keze a színház felé.

Pontos fordításban a kormánykitüntetés neve: A felkelő nap arany-ezüst sugárpárjának rendje. Ezt az elismerést külföldi állampolgár még valóban nem kapta meg? Honnan indul ez a történet?

Pinczés István: Kulturális területen én vagyok az első külföldi, aki megkapta ezt a rangos kitüntetést. Jaszuda Kunihiko úr, a budapesti Japán Nagykövetség korábbi kulturális attaséja terjesztett fel 3 éve. Én nagyon távolról kanyarodtam a japán kultúra irányába. Sárospatakon angol tagozaton tanultam, angol–magyar szakos tanárként végeztem Debrecenben, állás is kínálkozott az angol tanszéken, de másként forogta ki a sors. Egyetemistaként játszottam a Főnix színpadban, megnyertük a Mimosz pantomimegyüttessel a ’77-es Ki mit tud?-ot. A tanári pályának hátat fordítva, rendezőasszisztensként alapítottam meg a Színjátszó Stúdiót. 1980-ban nyertünk a kazincbarcikai nemzetközi fesztiválon Csehov Leánykérésével, innen hívtak meg a New York-i nemzetközi fesztiválra, ahol egy japán társulat ugyanezt a darabot adta elő. Gratuláltunk egymásnak, de el se hittük, amikor Koizumi Hirosi, a japán társulat rendezője megkérdezte: ráérnénk-e majd két év múlva, 1983. szeptember 23-án fellépni Japánban.

Egy szerencsés véletlen folytán nekünk előbb sikerült meghívni a Bungeiza Gekidant a kazincbarcikai fesztiválra. Visszalépett ugyanis egy nyugatnémet társulat, a szervezőknek én a japán csaptot javasoltam. A japánok eljöttek Barcikára és Debrecenbe is, a Kossuth utcán, az akkori IPK színháztermében léptek fel 1982-ben – ennek jövőre lesz 35 éve. A tojamai fesztivál természetesen a mondott napon valóban elkezdődött 1983-ban. Mi öt napig utaztunk Debrecenből repülővel, vonaton és hajón Tojamába, és ugyanannyit vissza. Az Efezuszi özvegy című rendezésemmel második díjat nyertünk, automatikusan meghívást kaptunk a következő fesztiválra is.

A Csokonai Színház rendezőjeként, később főrendezőjeként profiszínházivá szélesítettem a kapcsolat. Háromszor vendégszerepelt a Csokonai Színház Japánban: a Stílusgyakorlattal, a S.Ö.R.-rel és két Koizumi úr rendezte mesével: A selyemtollú kócsaggal és a Hétalvóval. 1985-ben lehetőségem nyílt rendezni Tojamában: előbb a Tótékat, majd Szép Ernő Május és Füst Milán A zongora című művét vittem színre a japán társulattal. A két kultúra találkozásának mezsgyéjén izgalmas színházi értékek születnek. A japán Tóték előadásán a budapesti Thália Színházban nyolcszor hívta a vastaps függöny elé meghajolni a színészeket.

A rendszeres színházi találkozások után Lukovics András, a Kölcsey művelődési központ igazgatója fantáziát látott a japán kapcsolat bővítésében. Kezdeményezte, hogy tágítsuk a színházi együttműködést, és a kultúra más területeit – zene, kórusművészet, néptánc, képzőművészet – is vonjuk be fokozatosan. Így jutott ki japánba a Kodály Kórus, a Hajdú Népátncegyüttes, a majorettek, az ifjúsági fúvószenekar, festők, grafikusok, fafaragók, népzenészek. A Színjátszó Stúdió, később a Vojtina Bábszínház is, már-már megvalósíthatatlan felkérést kapott: japán nyelven játszottuk ismert európai népmesék színpadi feldolgozásait, A kis gyufaáruslányt, A császár új ruháját, a Három kismalacot, illetve az A rút kiskacsát, melynek negyedik turnéjáról a napokban jöttünk haza. Összesen már 32 Kiskacsa-előadást láttak tojama megye 23 városában a japán gyerekek. Cserébe rézfúvós zenekarok és kimonós táncosok érkeztek a Virágkarneválra, kórusok a Bartók Kórusversenyre, jöttek ikebana művészek, volt kimonóbemutató, koto- és trombitahangverseny, ecsetírásművészeti workshop Debrecenben, Hajdúnánáson, Derecskén, Szoboszlón, Böszörményben és a megye más városaiban is.

A teljes interjút az augusztus elsejei Hajdú-bihari Naplóban és a lap digitális változatában (naplo.hu) olvashatják.

HBN

Pinczés István rendező, színházigazgató

• 1953. március 28-én született Gelejen (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Mezőcsáti járás)

• 1978-tól 2002-ig a debreceni Csokonai Színház tagja, 1978-tól a társulat rendezőasszisztense, 1983-tól rendezője, 1987-től főrendezője, 1997-től vezető rendezője, s közben két éven át megbízott igazgatója, 2003-tól a Pesti Magyar Színház társulatának tagja, rendezett Zalaegerszegen, az ottani Griff Bábszínház művészeti tanácsadója, a Debreceni Színjátszó Stúdió vezetője

• Nevéhez fűződik a mai Horváth Árpád Stúdiószínház létrejötte, ahol két évtizeden keresztül folyamatosan évi 2-3 kortárs magyar ősbemutatót is tartottak

• 149 színházi produkciót rendezett

• Fontosabb díjai: Jászai Mari-díj (1990), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2004), Főnix díj (2007, 2009), Mezőcsát díszpolgára (2009), A felkelő nap arany-ezüst sugárpárjának rendje (2016)

• Angol–magyar szakos tanárként végzett Debrecenben, később a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakán tanult, 2010-ben doktorált a Színház- és Filmművészeti Egyetemen

• Házas, két fiú édesapja