Josida Izumival az évtizedek óta tartó hajdúsági-japán barátságról beszélgettünk

Debrecen - Az új szövetségi elnök szerint Hajdú-Bihar és Tojama megye között tovább bővíthetők a kulturális kapcsolatok.

Olvasóink számára bizonyára ismerős e szó: Tojama. Sokan – többnyire valamely művészeti együttes tagjaként – jártak már e japán megye néhány városában, amint onnan is számos látogató megfordult nálunk. Legutóbb a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny alkalmából találkoztunk japán arcokkal, s nem csak Debrecenben.

Derecskén július 10-én lépett színpadra a Demacsi Középiskola tizenévesekből álló 18 tagú leánykara Tojama megye Tonami városából, a kórusművek között pedig Kavabata Jaszunari Nobel-díjas japán író novelláit adták elő a Debreceni Színjátszó Stúdió tagjai dr. Pinczés István rendezésében.

Ugyanitt találkoztunk Josida Izumival, a Tojamai Jogi Egyetem francianyelv professzorával, a Tojama Megyei Művészeti és Kulturális Szövetség új elnökével. Először arról kérdeztük, minek köszönhető az évtizedek óta tartó megkülönböztetett figyelem, amellyel Hajdú-Bihar megyével egyre bővítik a kapcsolatokat.

Josida Izumi: Azzal magyarázható, hogy ez nem felülről, erőszakkal szervezve született kapcsolat, hanem személyes szimpátiára és érdeklődésre alapozva indult, majd fejlődött. Pinczés István debreceni rendező harmincöt évvel ezelőtt New Yorkban, egy színházi fesztiválon találkozott a nagyra becsült és tisztelt szövetségi elnök elődömmel, Koizumi Hirosival. Ugyanazt a darabot, Csehov Leánykérését mutatták be társulatukkal. Az egymás munkája iránti kölcsönös érdeklődés nyomán született meghívásra már a következő évben Japánból Debrecenbe utazott a Bungeiza színházi együttes, amit 1983-ban Pinczés István színjátszó stúdiója viszonzott. Onnantól kezdve rendszeresen szerveződtek az utazások, és egyre bővült a művészi kapcsolatok terepe. Koizumi Hirosit jól ismerhetik a Napló olvasói, hiszen ötvenhét alkalommal járt Debrecenben. Ma ő tiszteletbeli elnöke a Tojama Megyei Művészeti és Kulturális Szövetségnek.

Bár a kapcsolatok kiterjedtek, mindig hangsúlyozzuk, hogy két távoli ország rendkívül eltérő kultúrájáról van szó. Amikor azonban Derecskén a kortárs szerző novelláit hallgattuk, melyek egyes életesemények érzelmi lenyomatát villantották fel, az volt a határozott benyomásom, hogy az érzelmek megélésében nagyon is egyformák vagyunk. Egyetért ezzel?

Josida Izumi: Igen, egyetértek, és boldoggá tesz, hogy a magyar emberek ennyire fogékonyak a szerző érzékenységére.

A novellákat Pinczés István nem csak színpadra állította, hanem önnel közösen fordítóként is jegyzi, beemelve ezzel a kapcsolatokba a kortárs irodalmat. Korábban a színház mellett egyéb művészeti ágakban (népzene, néptánc, hangszeres- és kórusmuzsika, tárgyalkotó népművészet, képzőművészet) sikerült már együttműködést kialakítani. Milyen irányba lehet még fejleszteni, s ön milyen irányokat szeretne bevonni a partnerségbe?

Josida Izumi: Mint említettem, ez egy 35 éves kulturális cserekapcsolat, amit természetesen szeretnénk tovább építeni. Tojamában 36 aktívan működő művészeti csoport van, közülük sokan jártak már Magyarországon. Az a szándékom, hogy lépésről lépésre haladva elhozzuk mindegyiket, és vigyünk el Hajdú-Biharból is vidéki csoportokat Japánba. Emellett van egy távoli tervem a filmművészet területén való együttműködésre. Ennek keretében kiemelkedő magyar alkotásokat, köztük az Oscar-díjas Saul fiát láthatná a japán közönség magyar filmnapokon, itt pedig bemutatnánk az ázsiai fesztiválon díjat nyert japán filmjeinket. Akkor jár jól minkét kultúra, ha a szívünk, lelkünk és tudásunk legjavát nyújtjuk a másiknak. A kapcsolatokat igazán értékessé teszi, hogy mindkét oldalról teljes nyitottság és befogadókészség mutatkozik.

Hogyan érezték magukat a Bartók-fesztiválon és mennyire elégedettek a szerepelésükkel?

Josida Izumi: A gyermekkórus kategóriában versenyeztünk, és a negyedik helyen végeztünk. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, hiszen ez egy fiatal, nemrég alakult együttes. Amikor majd otthon, a kulturális szövetség ülésén, illetve a gyerekek előtt értékelem a teljesítményt, el fogom mondani, hogy ezzel a helyezéssel felülmúlták a várakozást.

- Szabó Katalin -