Ismét sakáltanya lesz Magyarország?

Debrecen - Bár az állattartók panaszkodnak, a vadászok szerint még nem kritikus a helyzet.

A hazánkban őshonos fajnak számító aranysakál (Canis aureus) a vadászat eredményeként a 20. század végére gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. Egyedei nagyjából 8-10 évvel ezelőtt kezdtek ismét megjelenni az ország déli részén. Újbóli elterjedését nem mindenki üdvözölte, mert amellett, hogy a rágcsálókat irtja, a juhokra rájárva az állattartóknak is komoly károkat okoz.

– Az aranysakál egykor védett fajnak számított, de mára az elszaporodása miatt ismét vadászhatóvá nyilvánították, ami nem szokványos – hívja fel a figyelmet Papp Zoltán, a megyei vadászkamara titkára.

Rejtőzködő életmódja miatt nagyon nehéz vadászni rá, éjszaka mozog és táplálkozik, nappal a búvóhelyén pihen. Az előbbiek miatt egyre jobban elszaporodik, emiatt azt is csak saccolni lehet, hogy hazánkban mekkora populációjuk él. A statisztikákból látszik, hogy évről évre egyre több helyen akad puskavégre. A legtöbb példányt Baranyában és Somogyban ejtik el. Utóbbi megyében tavaly 500 körüli kilövést regisztráltak, ami eléggé riasztó. Számunkra azért aggasztó a faj elszaporodása, mert nagy veszélyt jelent a vadállományra és a haszonállatokra is. A hiedelemmel ellentétben nem csak fiatal példányokra veszélyes, akár a kifejlett őzet is leüti. A tapasztalatok azt mutatják, ahol nagy számban megtelepedett, ott erősen visszaesett az őzállomány.

Papp Zoltán amondó, Hajdú-Biharban szerencsére nem kritikus a helyzet: megyénkben évente 10-20-at lőnek, ami persze valószínűsíthetően csak töredéke a környéken élő példányoknak. Az embert leszámítva az aranysakál legnagyobb ellensége a farkas. Azon a vidéken ahol mindkettő előfordul, az előbbi csak nagyon szórványosan és visszavonultan marad fenn. Mivel az ordasok hazánkban nagyon ritkák, így az emberre marad, hogy a többi faj védelmében – a vadászati szabályok betartása mellett –optimális létszámon tartsa a sakálpopulációt.​

HBN–MSz