Olvasói levél: "Postás Zoli" nemcsak egy kézbesítő volt - Félezren álltak ki az áthelyezése ellen

Debrecen - „A gonosz diadalához csak az kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.” Az alábbiak megírásához választottam ezt az ide illő idézetet. A Napló rendszeres olvasóinak ismert a Hajó, Bethlen és Honvéd utcai lakosok küzdelme az indokolatlanul elhelyezett megszokott postásukért. Miután minden hivatalos lépést betartottunk, patt helyzet alakult ki. A Magyar Posta megbújt a belső szabályozása mögött, a lakosok pedig várnak.

Közel félezren a nevüket is adva álltak ki az évtizedek óta tisztességes munkát végző ember mellett. Mert a „postás Zoli” nemcsak egy kézbesítő volt, hanem egy figyelmes, udvarias, szolgálatkész ember is. Tudta a keresztnevünket, ismerte örömünket, bánatunkat. Az egyre jobban elembertelenedő világunkban ez ritka kincs. Felfoghatatlan, hogy a jól végzett munkája miért nem jó a Magyar Postának!?

Minden hivatalos utat betartottunk, kivártuk a 30 napos határidőket. Az eredmény felháborító. Az elküldött 3 levélre semmitmondó válaszok érkeztek. „ A régi postás visszahelyezését nem tervezzük. Az előforduló hibák kijavítását fokozott ellenőrzéssel elhárítjuk. A szolgáltatásokat minden kézbesítőnek azonos színvonalon kell biztosítania. A postavezető a kézbesítői és egyéb háttérfeladatok végrehajtásának minőségi javulásáért felcserélte a munkatársakat az adott területen.”

A Magyar Posta egykor európai hírű volt a szolgáltatásaival, a pontosságával, alkalmazottainak tudásával, intelligenciájával, szolgálatkészségével. Hová lettek a mosolygós, mindent elintéző postás kisasszonyok, a tanyákat járó megbízható kézbesítők, és hová lett az emberség? Van helyette szóvivő, belső szabályrendszer és 3-4 lépcsős ügyfélszolgálati igazgatási rendszer, melynek lényege a megtámadhatatlan fiskális rend.

A hibák elhárítását a Magyar Posta úgy oldotta meg, hogy egy harmadik postást helyezett a környezetünkbe, aki 30 éves szolgálatával valóban megbízható dolgozó. Csak az a baj, hogy őt is keresik és hiányolják egy másik körzetben. Mi értelme volt akkor a cserének? A magyar Posta véleménye szerint „minden kézbesítőnek azonos szinten kell teljesítenie.” Nos, ilyen még véletlenül sem fordul elő, mert emberek vagyunk: jók, ügyesek, szolgálatkészek, de mégis különbözőek. Egy postai dolgozó szerint is igazunk van, hisz az új alkalmazottakat ma az utcáról 8 általános iskolai végzettséggel veszik fel és képzik ki. Hogyan lehetne így azonos a színvonal?

Felháborító magyarázat

„A Magyar Posta belső szabályzata alapján nem szeretjük, ha a kézbesítő túl közeli, jó viszonyba kerül a lakosokkal.” Ez a mondat, ami igazán felháborító. Tiltakozik ellene kálvini nevelésem (szeresd felebarátodat), történelmi ismeretem (testvériség) és összeegyeztethetetlen humánpolitikai végzettségemmel. Szívesen elbeszélgetnék a Magyar Posta humánpolitikai vezetőjével a postások megbecsüléséről. Egy dolgozójuk 40 éves szolgálat után büntetésből vagy elismerésből kapott olyan területet, ahol elhasználódott ízületeivel lift nélküli 4 emeletes házakat kell bejárnia?

A várakozási idő alatt sokan elkezdték kutatni, mi volt a postásunk elhelyezésének az oka. A közszájon forgó történetekből leírok párat: Semmi bűne nem volt, csak a főnöki hatalom áldozatává vált. Kevés sorsjegyet, biztosítást és egyebeket értékesített, illetve ajánlott megvételre. Ha ezek voltak a hibák, én ezúton is nyilvánosan megköszönöm László Zoltánnak, hogy ilyen dolgokkal nem zaklatott.

A posta nem piac!

A postahivatalokban az ügyintézők előtt legalább 7-féle sorsjegy, 4-5-féle biztosítás, szerencsejátékra felhívás és egyéb áll. Nagyon kedvesen, udvariasan kínálnak mindent. Ám ezzel meghosszabbodik az ügyintézés ideje, a sorban várakozók méltatlankodnak, hiszen nem ezért mennek a postára. A legolcsóbb sorsjegy is 200 forint, pont annyi, mint a 2-3 napra elegendő magvas kenyerem. Miért ösztönöznek felelőtlen játékra? A posta nem piac!

Miután a Magyar Postának „nem áll módjában” panaszunkat orvosolni, az egész anyagot továbbítjuk a terület országgyűlési képviselőjének. Reménykedünk abban, hogy ötszáz debreceni lakos aláírása és egy országgyűlési képviselő segítsége talán elég lesz a Magyar Posta meggyőzéséhez a kialakult helyzet megoldására.

- Tóth József, Debrecen, Hajó utca -