„Hajnalig is képes vagyok festeni”

Hajdú-Bihar - Ismerik és elismerik művészként és burkoló szakemberként. Interjú Milák Róbert Holló László-díjas festőművésszel.

A Nyíracsádon élő festőművész tavaly decemberben Holló László-díjat kapott, melyet Hajdúszobosz­lón vett át, ottani kiállítása alkalmával. Munkáival helyben mutatkozott be 1993-ban, de volt tárlata már Balmazújvároson, Nyíregyházán és másutt, Debrecenben több is. Egy alkalommal Lengyelországban szerepelt. Beszélgetésünk időpontjában még falon volt egy anyaga Vámospércsen. Minthogy egyelőre kevésbé ismert művészről van szó, a kérdések életútját pásztázták.

Mikor tört fel az érdeklődés forrása? Gondolom, már gyermekkorában.

Milák Róbert: Igen. Általános iskolás koromban. Képregény figurákat másolgattam, tetszett a mozgás ábrázolása, de érdekeltek a mögöttes tartalmak is, a táj, a környezet. Első „komolyabb” munkám Andrea Mategna olasz festő Piéta című képének másolata volt, amelyben a perspektivikus ábrázolás ragadott meg: Krisztust lábbal felénk ábrázolta. Színes ceruzával másoltam, ötödikes vagy hatodikos lehettem. Vereb Csabáné rajztanárom jónak látta, ha elkezdek megismerkedni a szakmai alapokkal, így kerültem a másik oktató, Kiss József helyi festőművész szárnyai alá. Igyekeztem a rajzolás alapismereteit és az akvarell technikát elsajátítani, amit aztán Debrecenben, középiskolás éveim során hasznosítottam.

Melyik iskolában folytatta?

Milák Róbert: Ez hosszú történet, mert képzőművészeti szakközépiskolába jelentkeztem Nyíregyházán, de a gyenge matematika osztályzatom miatt nem vettek fel. A rajzolás és a zenélés annyira lekötötte az életerőmet, hogy a matekra már nem maradt belőle. Ugyanis zongorázni is tanultam, egy év alatt két évet végeztem el, nagyon szerettem a hangszeres zenét. Elmentem szobafestő tanulónak, mint Nagy Balogh János, a híres festő. Ebben a szakmában találkozik a művészet és a mesterség. De ott is észrevették képességeimet és így átkerültem a Medgyessy Ferenc Művészeti Szakközépiskolába. A zene és a festés mellett nem volt könnyű helyt állnom egy emelt szintű oktatást adó gimnáziumban, de végül is elvégeztem. Látogattam olykor a Medgyessy Kört, tetszett, amit ott láttam. Az iskolai szakkörben Brúgós Gyula és Bényi Árpád irányításával tanultam meg az olajfestést. Ezután Pécsre jelentkeztem a főiskolára, de nem vettek fel, pedig maximális pontszámot értem el. Úgy voltam vele, mint József Attila, autodidakta módon kellett tovább képeznem magam.

Ez miből állt? Könyveket forgatott?

Milák Róbert: Kiállításokra jártam, kutatgattam, albumokat lapoztam, festettem. A technikát lényegében elsajátítottam, a realista szemléletnél maradtam. A többi a témalátáson múlik.

Stílusra vagy tematikára érti a realizmust? Netán szociográfiai indíttatásra?

Milák Róbert: Formailag az alakos kompozíciókra. Témának a gyerekkori emlékeket nagyon fontosnak tartom. Ilyen volt a Papírcsónakok című képem. Gyakran visszanyúlok hagyományos roma-témákhoz, például a vályogvetőkhöz, muzsikusokhoz. Nagyapám is muzsikus volt egyébként, prímás. Legtöbbször azonban tájképet és csendéletet festek olajjal.

Hogy áll a grafikával?

Milák Róbert: Szeretem a grafikát, de mint vázlattól eltekintettem tőle, mert általában plein air /szabadban való festés – a szerk./ képeket próbálok létrehozni, s rendszerint frissiben, bár nem mindig sikerül egy ülésben befejezni őket.

Ki a klasszikus magyar példaképe?

Milák Róbert: Nehéz kérdés, mert egész névsort kellene említenem, ha egyet mondanék, megsérteném a többit. Munkácsy és Paál László szinte kötelező. De ha elkerülhetetlen egy név, akkor legyen Deák Ébner Lajos, akinek főleg vásári jeleneteit és tájképeit kedvelem.

Van kedvenc színe?

Milák Róbert: Az őszhöz kapcsolódó színeket szeretem leginkább, a vöröset, a barnát, a sárgát, s még a kéket is.

Mikor tud festeni, hiszen munkába jár, burkolóként dolgozik?

Milák Róbert: Általában hétvégeken. Ha elkezdem, akár hajnalig is képes vagyok festeni. A nyári konyha a műtermem, télen az egyik kis szoba.

Mit szól a család ehhez a szenvedélyéhez?

Milák Róbert: Míg legény voltam, édesanyám volt az első nézőm, most a feleségem, aki a képek születését is gyakran látja. Nem ellenzi, sőt biztat, és kitart mellettem. A háttér nagyon fontos.

Tud eladni?

Milák Róbert: Ez változó, általában 20-22 képet állítok ki, s azokból kettőt vesznek meg. De egyelőre nem ez a fő célom. Próbálok modern rálátással alkotni, de ez nem jelentheti azt, hogy naturalista, fényképszerű dolgokat csináljak, bár azok piacképesebbek lennének.

Hogyan próbál a festőtársadalomhoz közeledni? Tagja a szövetségnek?

Milák Róbert: Nem, de szeretnék valahova tartozni. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben teljesül.

Művésztelepekre már kaptam meghívást, de nem tudtam elmenni, mert saját magamat kellett volna szponzorálnom, ami elég költséges. Meg aztán dolgoztam akkor is, családom van.

Mennyire ismerik itt a községben?

Milák Róbert: Ismernek, akár mint „művészkedő” embert, akár mint burkoló szakembert. Ezt a szakmát is kitanultam, mostanság ebből élek.

Vágyak, tervek?

Milák Róbert: Továbbra is szeretnék kiállításokon, például a megyei tárlaton megjelenni. Tervezek egy nagyobb önálló kiállítást, igyekszem igényes anyagot összehozni.

- Bakó Endre -