Kérem a következőt!

Úgy tűnik, magasra tette a lécet a Tankcsapda a 2005-ös Loki-indulójával, nem véletlen, a sokak által szeretett Piros-fehér című dal hallatán tényleg megmozdult valami az emberben. Szabó Dóra írása.

Mint ismert, a banda nemrégiben visszavonta a himnuszt, ahogy fogalmaztak, átengedték a teret a következő generációnak, így megnyílt az út a vállalkozó kedvűek előtt. Három szerző meg is kereste a DVSC-t, hogy ők bizony szívesen megírnák az új nótát. A debreceniek múlt hétvégi, hazai Újpest elleni meccsén fel is csendültek a friss szerzemények. Azóta pedig a klub honlapjára, és Facebook-oldalára is felkerültek a pályaművek, melyeket bárki meghallgathat.

A visszajelzések alapján nincs túl jó fogadtatásuk, ami valljuk meg, érhető is. Kapják az ívet az alkotók, nem kímélik kreációikat a közösségi oldal felhasználói. Siralmas, gyenge, nulla – többek között ezekkel a jelzőkkel illették a próbálkozásokat a hozzászólásokban, legalábbis ezek azok, melyek megtűrik a nyomdafestéket. Pedig annyi jó követendő példa van, akár külföldön, akár itthon. Érdemes „belekagylózni” a You’ll Never Walk Alone-ba, amivel a Liverpoolt küldik harcba, vagy a Barcelona himnuszába. De az április közepén bemutatott, az elit világbajnokságra készülő jégkorong-válogatott buzdítására hivatott, „A”-csoport elnevezésű formáció által jegyzett Gyerünk, gyerekek! is remek mintaként szolgálhat.

Nem vagyok zenész, azonban van fülem, és hallom, hogy a jó nem ilyen. Persze ízlések és pofonok… Én mindenesetre (ahogy a DVSC is) várom az újabb próbálkozásokat, mondhatni, kérem a következőt.

- Szabó Dóra -