Ir(/k)onikus költőember

Őszinte izgatottsággal várom Varró Dániel tárlatvezetését a Debreceni Irodalom Házában. Végre egy férfi, akivel szemben jobb esélyekkel indulnék, ha hajba kapnánk. Horváth Borbála írása.

A fürtjeibe kapaszkodni pedig minden okunk megvan, nekünk nőknek, édesanyáknak, a jövő nemzedékét tökéletesre nevelni igyekvő asszonyoknak! Amikor e firkászról esik szó, úgy felhevülök, hogy szinte elfelejtem, hogy nincs is gyerekem. És hát asszony sem vagyok még. De nem is ez a lényeg, hanem a nemes cél érdekében lankadatlanul duzzasztott közfelháborodás. Mert ugye, mi lesz, ha jönnek a kicsikék művelődni, bimbózó értelmüket a költészet napsugarával nyiladoztatni, s egyszer csak ez az ember mantrázni kezdi a „jó játék” kezdetű rímfaragványokat és az apró emberek mind nekiesnek négy fogukkal a múzeum kábeleinek vagy ami ennél is szörnyűbb, a kiállított köteteket köpeteikkel rongálják meg? Lecsöppenő Kecsöp Benőről még szót sem ejtettem, pedig tudom, van, aki e rémtörténeten is megbotránkozott épp egy éve. Lányok, asszonyok! Tegyünk e jövőromboló ellen! Menjünk el mind az eseményre gyerekeinkkel – sőt mindenki hozzon magával még egy gyereket –, és üljük végig csendben, fegyelmezetten az előadását! Mutassuk meg neki, hiába igyekszik, a mieinket nem tudja rávenni szörnyűségekre!

- Horváth Borbála -