Táncoló láb, dallam vezette kéz, kávéba mártott ecset

Debrecen - „Az alkotás hozzájárul a kiteljesedéshez és a harmonikus élethez” Interjú Bothné Dóra festőművésszel.

Több kiállításán találkoztam már a mindig magával ragadó, önfeledt vidámságot, utánozhatatlan derűt és igazi harmóniát árasztó Dórával, akinek festményei is hűen tükrözik azt az életérzést, mely annyira sajátjává vált az évek során.

Hogyan derült ki, hogy tehetsége van a festéshez, s később kitől kapta munkájához a legtöbb segítséget?

Bothné Dóra: Tizenkét évesen édesanyámtól kaptam egy Giocconda zsírkréta (művészi igényű alkotások készítésére alkalmas olajkréta / a szerk.) készletet, az ő biztatására kezdtem el rajzolni. Aztán jött a szobrászkodás Hondromatidisz Rigasz (egykor Debrecenben élt görög művész) mellett, majd Cs. Uhrin Tibor szakkörében a tűzzománccal is megismerkedtem. Gimnáziumi éveimben Baráth Páltól tanultam, aki elvitt a Medgyessy Képzőművészeti Körbe, ahol Bíró Lajos koordinálta a munkáimat. Később elkanyarodtam a divat világa felé, évekig szerkesztőszabász voltam divattervezők mellett. Aztán megszületett a ma már 25 éves Erna lányom, aki szintén tanult festeni a Medgyessy Gimnáziumban. 2012-ben volt Anya-lánya kiállításunk, amelyre nagyon büszke vagyok. Felnőtt éveimben újra előjött a festés, a színek szeretete. Pár évig Potyók Tamás tanítványa lehettem, jelenleg tagja vagyok a Nagybányán alakult Maticska Jenő Alkotó-és Képzőművészeti Körnek, és a Szatmári Képzőművészek Egyesületének. Célul tűztük ki, hogy a határon túli kapcsolatainkat intézményes keretek között is tudjuk ápolni. Ezért barátainkkal közösen létrehoztunk egy alapítványt, amely karitatív célokat is ellát. Neve: KTSZ (Kortárs Szalon.) Számomra fontos, hogy többször eljutottam a nagybányai művésztelepre, ami már ma sajnos nem létezik, illetve átépítés miatt zárva tart. Ott ismerkedtem meg a mai kortárs alkotókkal, a nagybányai képzőművészeti egyetem tanáraival. Köztük prof.dr. Nicolae Suciu-val. Az évek során barátság szövődött közöttünk. Nagy álmom volt, hogy egyszer az ő közelében tapasztalhassak. Láthassam, hogyan dolgozik, tanácsaival segítse munkámat. Ezt tavaly sikerült is megélnem. Teljes lendületet adott, még nagyobb energiával és kíváncsisággal kísérleteztem, dolgoztam, mindennap. Ha egy nap nem dolgozol, másnap kétszer annyit dolgozz – hívta fel a figyelmemet a professzor. Minden kiállításomat kedvenc idézetem nyitja: „Merj ébren álmodni!” Hát én mertem! És megvalósult, amire mindig vágytam: márciusban újra Nagybányára utazom.

Hatalmas segítséget kapok még kiállításaim létrehozásában dr. Cs. Tóth Jánostól, aki több éve szem előtt tartja tevékenységemet és mindig számíthatok Gajdán Zsuzsa, Burai István és László Ákos festőművészek biztatására.

Időnként kísérletező kedvében van a technikákat illetően. Úgy tudom, kávéval és vörösborral is festett egyszer próbaképpen.

Bothné Dóra: Festettem már szarvasbőrre, no és a tanyánkon és környékén fellelhető ódon, hódfarkú cserepekre is. Cserépre álmodva című kiállításomat stílszerűen Cserép Zsuzsa nyitotta meg pár éve, az Élettudományi Galériában. Cserépképeimre felfigyelt dr. Vitéz Ferenc művészeti író, költő, akit megihlettek munkáim. Versek születtek belőle, melyek a Nézőpont című folyóiratban jelentek meg. Nagy öröm, hogy ilyen hatással vannak képeim a költőre. Férjem vadász, sokat járjuk az erdőt-mezőt. Hatással van rám az élő, és elhagyott tanyavilág. Képeimben élményeim, érzéseim: örömöm, bánatom jelenik meg. Az érzelmeim irányítanak, könnyen megkap egy éjszakai álom, egy finom, érzéki bor, vagy egy remek dallam. Szívesen jelenítek meg utcácskákat, házakat. Kedvenc technikám az akril, szeretem, hogy gyorsan szárad, alakíthatom, vastagon felvihetem a vászonra, keverhetem a pasztell pigmentjeivel. Mostanában beleviszem az aranyat is nyomokban a képeimbe.

A zene elengedhetetlen párosítás a festéshez. Sokat vagyok egyedül a tanyán, és csak az érzéseim, s a dallam viszi a kezemet. Szívesen hallgatok Bachot: Brandenburgi koncertet, vagy Vivaldit, U2-t , Dead can Dance-t vagy Rachid Taha-t. Nem ritka, hogy táncolva festek. Szives-örömest toborzom össze barátnőimet, és a szabadban festünk, a tanyánk környékén, Csarodán, vagy Tiszacsegén.

Úgy látom, számíthat a családja támogatására is az alkotói munkában.

Bothné Dóra: A 78 éves édesapám nagy rajongóm. Mindenben mellettem áll, bármikor. Ahogy a férjem is, akitől minden segítséget és biztatást megkapok a munkámhoz. A Jóisten megadta nekem a biztos hátteret, egymást kiegészítve a férjemmel leosztottuk a feladatvállalást a vendéglátói munkában. Lányom már külön éli saját életét, önállóan, de vele is napi kapcsolatban vagyunk, és mellettem áll, ő a legnagyobb kritikusom. Jelenleg egy több darabból álló sorozaton dolgozom, ami tőlem szokatlan témát boncolgat. Munkámat tavasz körül szeretném a szíves érdeklődők figyelmébe ajánlani.

Sugárzik önből az elégedettség, az életöröm…

Bothné Dóra: Úgy gondolom, mindig is tettem a dolgom, de amióta festhetek, megtaláltam igazi önmagam, és igazán jól érzem magam a bőrömben. Az alkotás hozzájárul a kiteljesedéshez, a harmonikus élethez. Én valóban nem csak hangoztatom a „Merj ébren álmodni!” felhívás igazságát, de eszerint is élek.

- Kenyeres Ilona -

Kiállításai

2012 Kölcsey Központ csoportos; Debreceni Ifjúsági Ház csoportos; Debreceni Zsidó Székház „Anya -Lánya kiállítás; 2013 Debreceni Zsinagóga „Művészetek Udvara”; Nagycserei Református tábor egyéni; Caffe Frei Galéria egyéni; 2014 Debreceni Csonkatemplom csoportos; Debreceni Kálmáncsehi Galéria egyéni; Méliusz Benedek Elek könyvtár és Galéria egyéni; Incognitó Bár csoportos; Budapest, Tető Galéria egyéni; Debreceni Egyetem Élettudományi galéria; 2015 Sajószentpéter egyéni; 2013/14/15 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlat2013 Budapest Arany Ecset Pályázat II. díj