Olvasói levél: Az iskola nem kaszárnya

Hajdúszoboszló - A rendszerváltás előtt Miskolcon megtapasztalták, hogy a diósgyőri labdarúgók vasárnapi szereplése hatással volt a nagyvállalat munkásainak hétfői munkájára, a győzelem növelte a vereség csökkentette a dolgozók teljesítményét.

Az elmúlt években a kormány és a pedagógusok összecsapásán – amelyet nem a játékszabályok szerint vívtak – a tanárok és az oktatásügy vereséget szenvedett, ami jelentős hatással van az oktatás, nevelés színvonalára is. A pedagógusok tanórai tevékenységét befolyásolja, hogy milyen lelkiállapotban végzik munkájukat, milyen tananyag szelektálási lehetőségük van. Sajnos a jelenben túlméretezett tananyag megkívánná a szelektálást, azonban a központi irányelvek erre nem adnak lehetőséget.

Az iskolákban egyre jobban erősödő kaszárnyai fegyelem miatt sokszor nem felszabadultan, jó hangulatban oktatnak a tanárok. Ez a negatív hatás nagyobb mértékben csökkenti a teljesítményt, mint a diósgyőri labdarúgók veresége a nagyvállalat munkásainak eredményességét.

A rendszerváltás előtt jól működő közgazdasági szakközépiskolák igazgatói munkaközösségének egyik tanácskozásán felkértek, hogy szóljak az intézmény vezetésének módszereiről. Kifejtettem, hogy Amerikában az egyik zsoké azért volt a legsikeresebb, mert a ló észre sem vette, hogy rajta ül, csak akkor használta az ostort, ha szükség volt rá. A jelenben a túlcentralizált oktatási rendszer indokolatlanul ostorcsapásokkal sújtja az oktatási intézményeket. Coméniusz óta köztudott, hogy eredményes oktatási, nevelési munka csak akkor van, ha a tanár számára elegendő szabadságot biztosítanak. 1989-ben és 1990-ben a Hajdúszoboszlói Közgazdasági Szakközépiskolában azt vizsgáltam, hogy hogyan lehet a tanulók problémaérzékenységét és kreatív gondolkodását fejleszteni (Pedagógiai Szemle 1989. május, 1990. szeptember). A jelenben a túlméretezett tananyag miatt nincs lehetőség a diákok jövőjét döntően befolyásoló problémaérzékenység és kreatív gondolkodás fejlesztésére. Az ezekre való nevelés csak oldott légkörű tanórákon valósítható meg. Ehhez nem csak a tanár humorérzékére van szükség, hanem arra is, hogy a tanulók ne ijedjenek meg a feladatokról, ne érezzék megtanulhatatlannak a tananyagot, hanem fogalmazzák meg az azzal kapcsolatos kérdéseket és problémákat. A túlméretezett tananyag miatt nem sok idő marad a kérdésekre és azok megválaszolására. Oktatási berkekben köztudott, hogy a tanulókat nem szabad információ zuhatagban részesíteni, mert annak befogadásába belefáradnak. A jelenlegi oktatási rendszer sajnos ezen az úton jár.

A miskolci tanárok kezdeményezésére a nevelés, oktatás színvonalának növelése érdekében visszavágó mérkőzésre kérték fel a kormányt. Remélem, hogy a „meccs” az oktatási rendszer átalakítását, fejlődését eredményezi. A vita hevében érdemes megszívlelni Németh László gondolatát: „Van-e szebb annál, mint abban --a sok véleményben, benyomásban, névben, számban, amit a természet és civilizáció elménkre szór, tudással, a tudás kigyújtotta gondolkodással szép rendet teremteni.” Ezzel a szép rend teremtéssel nemcsak az oktatás színvonalának növeléséhez járulunk hozzá, hanem megalapozzuk a társadalom, gazdaság fejlődését is.

- Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló -