Körte? Alma..!

Réges-régen reppent fel az aszfaltról a városi folklór gyöngyszínű felhői közé az a történet, amely olyan tipikusnak, s olyan időtállónak bizonyult, hogy egyenesen megelőzte korát. Úgyhogy nagyjából mostanra jött el az ideje, hogy megidézzük... T. Szűcs József jegyzete.

Történt, ha történt, hogy egyik forgalmazónk (termelőnk) olyan hatalmas mennyiségű vadkörtepálinkát kívánt értékesíteni egyik külhoni partnerének, hogy az kénytelen volt megkérdezni tőle, hogy mikor szántották fel a szépséges fővárosunkat, s telepítettük be vadkörteültetvénnyel. Hasonlóan többi településünkhöz. Merthogy számításai szerint ennyi, tisztán vadkörte pálinkát csak akkor tudnánk produkálni, ha az egész országot ezzel a tetszetős fával ültetnék be. Sőt! Ha még a történelmi Magyarország egykori területén is, szívességi alapon, nekünk nevelnének alapanyagot. A gazdasági élet szereplői természetesen ennél jóval bővebben, terjedelmes regényeket meghaladó hosszúságban, tudnának mesélni hasonlóan kacifántos sztorikat.

Kár, hogy az ilyen esetekben a (rendszerint külföldi) célszemélyek általában jóval dörzsöltebbek annál, mintsem hogy bedőljenek a piac és a profit kétségbeesett érdekházasságából született dajkameséknek. Viszont ők alighanem azóta sem kóstoltak echte, valódi, magyar, hungarikum vadkörtepálinkát. S így gyaníthatóan annak sincsenek tudatában, hogy attól még nagyon finom (lehet), hogy esetleg történetesen nem is az, ami.​

- T. Szűcs József -

​