Élnek a színen a jampikirály örökzöld slágerei - A Made in Hungária Debrecenben

Debrecen - Az angyalföldi szirupos limonádé – a dramaturgiai hibák és rendezői bakik ellenére is – ízlett.

A 2015-ös év végére időzítve – akár a nézőknek szánt karácsonyi ajándékként – a magyar rocklegenda, Fenyő Miklós önéletrajzi ihletésű slágerdarabját tűzte műsorára a Csokonai Nemzeti Színház Mészáros Tibor rendezésében, Pásztor Ádám főszereplésével.

Közel másfél évtizede töretlen sikerrel játsszák hazai színpadokon a Made in Hungária című musicalt. A Fenyő Miklós–Tasnádi István által jegyzett zenés-táncos színi vállalkozás a jampikirály karrierjének indulását tárja elénk – kissé idealizált formában, a ’60-as évek retro hangulatára reflektálva a 80’s évek (!) nagy Hungária-slágereivel kísérve.

Az előadásban – az Amerikából hazatért tinédzser Miki (a Hungária helyett!) az Angel Land zenekarral nyeri meg a ’68-as Ki mit tud? versenyt első szerzeményével, a Csavard fel a szőnyeget című dallal. Furcsa módon ezen kívül az összes ismert nóta (a Csókkirály, a Multimilliomos dzsesszdobos, a Csók a családnak, az Amerika hangja, a Made in Hungária) a 80-as években íródott… Ez még annyira nem is zavaró, hiszen a zenei stílus, a rock and roll végül is illeszkedik a hatvanas évek miliőjébe, illetve nem dokumentumfilmre, hanem színi előadásra váltottunk jegyet. Azon viszont már egy kicsit megütközik a figyelmes néző, hogy mondjuk a Csókkirályt miért Röné (Kiss Gergely Máté) énekli, nem pedig – ahogy a logika diktálná – Fenyő darabbeli alteregója, Miki (Pásztor Ádám).

Kiszámítható poénok

Imádtuk a korábbi Deszka-fesztiválokon bemutatott sajátos nyelvi humorral, iróniával átszőtt Tasnádi darabokat (pl. Finito, Nézőművészeti Főiskola, Fédra Fitness), ezekhez képest a mostani musical librettója a dalok közötti szüneteket töltötte ki úgy-ahogy tisztességgel, de kiszámítható poénokkal az eredetiséget nélkülözve. S ha már így a hibáknál járunk, nem mehetünk el szó nélkül a rendező figyelmetlensége mellett sem. Mészáros Tibor az előadás kétharmadáig következetesen németül beszélteti az NDK-s cserediáklányokat (Szakács Hajnalka és Gyurkovics Zsófia egyetemi hallgatók), akik a véghajrában – hogy, hogy nem – hirtelen elkezdenek folyékonyan énekelni magyarul…

Erényből volt több

No, de térjünk át a produkció erényeire, hiszen szerencsénkre abból volt több! Remek színészi-énekesi alakításokat láthattunk; a főszerepet játszó Pásztor Ádám telitalálatnak bizonyult, nemcsak fiatal, jóképű, kigyúrt, hanem még kiválóan is énekel és egész ügyesen játszik! Darabbeli riválisaként Kiss Gergely Máténak (Röné) sem kell szégyenkeznie, mozgásban, énekben ő sem maradt alul.

Bájos hölgypartnereik (Szegvári Júlia és Mészáros Ibolya egyetemi hallgatók) ugyanúgy, mint zenésztársaik (Papp István, Dargó Gergő, Janka Barnabás, Sárközi-Nagy Ilona) is kitesznek magukért és láthatóan nagyon élvezik a játékot! Pál Hunor is hitelesen hozta a rendszer beképzelt besúgójának, Samponnak a figuráját.

Ihletett alakítást láthattunk – Miki szüleiként – Ujvárosi Andrea és Garay Nagy Tamás kettősétől, akik hűen idézték meg a megfélemlített prolivircsaftot. A tragikus prózai szerepek után végre megtalálta Szalma Tamást egy könnyedebb műfaj, így Jerry Lee Lewis szellemeként újabb arcát mutathatta meg, mely igazán jól állt neki! Kifejezetten jól szórakoztunk a szocialista tábor kulturális egységét képviselő német lányokon (Szakács Hajnalka és Gyurkovics Zsófia egyetemi hallgatók), náluk jobban csak Dánielfy Zsolt a meggyőződéses kommunista, Bigali elvtársként és Böjte Sándor a tányérsapkás ostoba rendőrként nevettetett meg.

Korszak-tükör

A Kaszás Attila-díjas színész Mészáros Tibor nem először rendez Debrecenben, ő állította színpadra az Istent a falra festeni című darabot, mely a Városmajori Színházi Szemlén közönségdíjas lett.

Ezúttal sem csupán az események színpadra alkalmazását tűzte ki célul, hanem törekedett a korszak sajátos atmoszférájának visszatükrözésére is. A népköztársaság merev viszonyrendszere koncepciójában jól ellenpontozza a szabadságra, szerelemre vágyó fiatalok életérzését. A poénok nagy részét ugyan a kor, a ’60-as évek reflexiója adja („a rendszernek mindenhol füle van…”), mégis jól szórakozik az előadáson a nosztalgiázó idősebb generáció képviselői mellett a mai fiatalság tagjai is, akik ugyanúgy kikacagják a rendszer túlkapásait, a szocialista diktatúra éberen figyelő szemeit. A jelmeztervező (Ondraschek Péter) munkája korhűen tükrözi a ’60-as évekbeli divatot, a látványvilág és hangulat tökéletes kiegészítői Katona Gábor koreográfiái, persze ehhez kellenek a Hajdú Táncegyüttes és a Kenguru Sportegyesület kitűnően teljesítő táncosai is. Az előadás ugyan nem hibátlan, de az örökzöld slágereknek és a lelkes interpretációknak köszönhetően, korosztálytól függetlenül, élvezhető és szerethető!

- Hassó Adrienn -