150 év színházi plakátjaiból rendeztek kiállítást Debrecenben

Debrecen - „A szinház fütve leend” címmel a Csokonai Színház fennállásának 150 éves évfordulója alkalmából plakátkiállítás nyílt a debreceni b24 Galériában.

A tárlat rendezői a kezdetektől egészen napjainkig válogattak a levéltárakban, színházi archívumban fellelhető plakátok közül. A cím sem véletlen, hisz a színjátszás cívisvárosi kezdetekor az alkalmi játszóhelyek épületeibe bizony beesett az eső, átfújt rajtuk a szél. A korabeli visszaemlékezések gyakori témái a mostoha körülmények, és egyáltalán nem volt megszokott, hogy az időjárás viszontagságaitól óvó, fűtött térben lehet színházat nézni, ezért ezt az újdonságot célszerű volt a plakátokon is jelölni. A címadó idézet a kiállításon is látható Ernani-plakátról származik. A bemutatott alkotások között találni 1862-ből származót, mely még az ideiglenes játszóhelyek, a magtár, a szín, a fogadó, illetve a deszkaszínház emlékét őrzi, és szemügyre vehető a kőszínház második előadására készült plakát is, mely szerint – csakúgy, mint előző napi megnyitón – október 8-án is „Jókainé asszony” szavalta el Jókai Mór erre az eseményre írt Prológját.

Megelevenedik a múlt

A kiállított színházi plakátok igazi korrajznak tekinthetők. Érdemes hosszabb időt szánni a plakátok böngészésére, hiszen nem csupán az beszédes, hogy melyik korban milyen tartalmakat tartottak fontosnak a készítők, de nyomon követhető a technika rohamos fejlődése is. Az első időkben csak feliratokat látni, később geometriai alakzatok is felbukkannak, hogy idővel a fotóművészet és a számítógépes grafikai megoldások is megmutathassák magukat. Érdekes azt is szemügyre venni, hogy milyen típusú információk jelennek meg a plakátokon. Ma már furcsának tűnhet, hogy régen a színpad gépezeteinek, díszleteinek a készítőjét és a karmestert jelölték, a rendezőt viszont nem tartották említésre méltónak; vagy hogy jó ideig az alkotóknak csak a vezetékneve volt olvasható, a keresztnevek csak később váltak fontossá. A színház 1915-ben vette fel a Csokonai nevet, az ezt megelőző névváltozatok, bélyegző-, illetve címer variációk is változatosak. A körülbelül 150 – csak részben eredeti – plakátot felvonultató tárlaton természetesen a régi idők nagy nevei – Darvas Lili, Jászai Mari, Latinovits Zoltán – is föltűnnek, ám a készítő, grafikusokról sem ildomos megfeledkezni. A galériában mások mellett Józsa János, Móré Mihály, Bozó Gyula, Kónya Ábel, Ondraschek Péter, Árokszállási Ronald műveit láthatják az érdeklődők.

HBN