2015.11.28. 14:50
Értékrend
<em>Felborult az értékrend mostanában a világban, sőt, sajnos maga a világ is kezd kifordulni a sarkából, és ez nagyon nem jó. Egyre aggasztóbb hírek érkeznek innen-onnan, az emberek pedig egyre jobban félnek, nem érzik biztonságban magukat, a családjukat, az életüket.</em> Kenyeres Ilona jegyzete.
Felborult az értékrend mostanában a világban, sőt, sajnos maga a világ is kezd kifordulni a sarkából, és ez nagyon nem jó. Egyre aggasztóbb hírek érkeznek innen-onnan, az emberek pedig egyre jobban félnek, nem érzik biztonságban magukat, a családjukat, az életüket. Kenyeres Ilona jegyzete.
Ahogy az elmúlt pár nap, vagy hét eseményeit, híreit látom, olvasom, valahogy elkezdtem felállítani magamban én is egy bizonyos értékrendet. Amolyan, „mi a fontos és mi nem” alapon próbáltam szortírozni bizonyos dolgokat a ránk zúduló események tömkelegének súlya alatt, és sok mindenen komolyan elgondolkodtam. Amióta egyre közelebb érzem a terrorizmust, mely sajnos már nemcsak a világ másik végén tombol, hanem itt, a „szomszédban” is fenyeget, kevésbé kezdenek érdekelni az olyan „fontos” dolgok, mint például, hogy hazánk(?) fia, Király Viktor kiesik-e, vagy sem az amerikai Voiceból – azóta már tudjuk, hogy kiesett –, aztán valahogy nem tud idegesíteni a boltok vasárnapi zárva tartása sem, éppúgy, mint a pénzintézet amúgy valóban arcátlanul kevés, 0,01 százalékos kamata a lekötött betétek után, és még az sem igazán számít, hogy lesz-e kemény tél az idén, vagy sem. Bevallom, hogy – bár tudom, ezért most sokan megköveznek – nem hozott lázba az sem, hogy a magyar focicsapat hosszú évtizedek után ismét megmérettetheti magát az EB-n. Az a kardinális kérdés meg aztán végképp nem érdekel, hogy tegyenek-e ki sótartót, vagy sem az iskolai menzákon az asztalra. Ezek a hatalmas dilemmákat felvető kérdések ugyanis sajnos igencsak eltörpülnek azok mellett a valóban komoly, tragikus, és teljesen kilátástalan élethelyzetek mellett, amelyekkel az utóbbi napokban szembesült a világ. Talán mások is elgondolkoztak a párizsi – és sajnos, elképzelhető, hogy előbb-utóbb máshol is bekövetkező – tragédiák árnyékában azon, hogy most akkor mi is az igazán fontos az életben? Az lenne-e vajon még most is a legégetőbb problémánk, a legfontosabb teendőnk, hogy mondjuk, tűzön-vízen keresztül, minden eszközzel – akár sajnos emberélet árán is – megakadályozzuk, hogy a trafikok ablakain át megláthassák a gyerekek a cigarettát, vagy inkább annak örüljünk, hogy egyáltalán életben vannak/vagyunk? Cigarettával, vagy anélkül…
