Pocahontas igaz története nem tündérmese

Debrecen - A valódi Pocahontas-sztori kevésbé romantikus.Száraz zsályalevél izzott tenyérnyi kagylóhéjon, illatos füstje belengte a Debreceni Egyetem piciny előadóját. Szathmári Judit szeretettel invitált mindenkit a földre terített „szarvasbőrökre”, s mivel hamar megteltek a székek, padok, sokan foglaltak helyet a plakát méretű papírokon is. Az Angol-Amerikai Intézet Észak-amerikai Tanszékének adjunktusa azt vállalta nemrég a Kutatók Éjszakáján, hogy bemutatja, azt a történelmi tetteket végrehajtó indián (hős)nőt, akiről a bájos Pocahontast „mintázták”.

Tisztító ének

Ha Pocahontast látogatnánk meg egy fahánccsal fedett házikóba lépnénk be, tudtuk meg a kivetítőn megjelenő képről.

– Mielőtt bármihez kezdenénk, a lélektisztító zsályafüstöt két tenyerünkkel magunk felé terelve, „megmosdunk” benne, hogy méltó módon járulhassunk a Nagy Szellem elé, akit közös énekkel köszöntünk – mondta, és nagyot ámult, aki velem együtt azt hitte, az előadó néhány csendesen dúdolóval kénytelen majd szégyenkezve csalogatni az indián találkák legfőbb vendégét. A jelenlévő közel száz „harcos” együtt zengte a több, mint 550 különböző indián törzs közös nyelvén íródott algonkin dal sorait: „Aliyaha…”

Egy magyar szál?

– Wahunsenacawh Pocahontas édesapja volt, a Powhatan nevet az angol telepesek ragasztották rá, utalva a falura, ahol élt. Több törzs vezetője volt, az 1607-ben érkezők így királynak vélték, palástot, koronát ajándékoztak neki. Az angolok kezdetben jó viszonyt ápoltak az indián vezérrel, mert szükségük volt a helyismeretére.

Pocahontas 1595-ben született – neve jelentése: „legkedvesebb gyermek” – és 12 év múlva ismerkedett meg a magyar vonatkozással is bíró John Smith hajóskapitánnyal. A tengerész ugyanis harcolt Báthory Zsigmond oldalán. Vagy lehet, hogy nem, de szerette úgy beállítani, hogy ő a világon mindenhol megvédett valakit – vélekedett Szathmári Judit.

Két nép anyja

Az adjunktus egy különös történeti hiányosságra is felhívta a jelenlévők figyelmét. – Bár hősnőnk már 1607-ben megmenti a kapitányt, a történelem 1624-ig egy szót nem szól róla. Addigra azonban minden más szereplő meghal, beleértve Pocahontast is, ennek valóságtartamáról tehát még vita folyik. Az indián lányt az angolok fogságba ejtik, hogy az édesapját zsarolni tudják. A túszként töltött egy évben egy tiszteletesnél és feleségénél lakik, tanul a kereszténységről. A törzsében Mato Akának hívott nő Rebecaként, önszántából veszi fel az anglikán hitet. A Bibliában Rebeca Ézsau és Jákob édesanyja, mint ahogyan Pocahontas két népé. Egy éven belül házasságot köt John Rolfe dohánytermesztővel, akinek engedélyt kell kérnie a kormányzótól, hogy elvehesse a „vadembert”. Jakab király és a kormányzó, azért egyezik bele, mert arra számít, hogy Powhatan halála után a lánya örökli a földet, így az angol férj is, míg az indiánok azt remélik a frigytől, hogy megszabadulnak a telepesektől, a velük való harctól.

A párnak rövidesen fia születik, Thomas Rolfe. Egyesek szerint Pocahontas igazi szerelme, Thomas Dale kormányzó tiszteletére keresztelték így. 1617-ben, feltehetőleg tüdőbetegségben halt meg az indián hősnő. Sírja pontos helyét a mai napig hiába keresik – ismertette az adjunktus, aki az előadás zárásaként felidézte a rajzfilm egyik kultikus jelenetét, amelyben a főszereplő fekete selymes haját hosszan hullámoztatja a szél.

A valóságban a nők e törzs­ben oldalt felborotválták a hajukat – jegyezte meg az oktató –, a megmaradó hajat varkocsba fogták, amit nem annyira fúj a szél.

HBN–HABE​