2015.10.08. 10:25
Az öregség lényege
<em>„Minden kornak megvan a maga szépsége, az öregség lényege a szabadság, amikor már nem a munkának, hanem a családnak élhetünk.” Ezt nem én találtam ki, ennyire nem vagyok okos, az újságban olvastam tavaly, az idősek hónapja kapcsán, politikustól idézve. </em>Fábián György jegyzete.
„Minden kornak megvan a maga szépsége, az öregség lényege a szabadság, amikor már nem a munkának, hanem a családnak élhetünk.” Ezt nem én találtam ki, ennyire nem vagyok okos, az újságban olvastam tavaly, az idősek hónapja kapcsán, politikustól idézve. Fábián György jegyzete.El is bődült bennem a szociális vadbarom, ahogyan felvillant bennem számos emlék, magatehetetlen idősekről, akik meg voltak fosztva régi szeretetteljes kötelékeik zömétől és a normális emberi cselekvés lehetőségétől is. Vegetálva, ám olykor épp világos tudattal, a külvilágot értve-érezve, s így morzsolgatva napot nap után a megváltó halálig. Nevezzen ezek után, aki akar, demagógnak, urambocsá’, ünneprontónak, nem érdekel.
Másik példa. Vegyük a nagyi szót. Mi ugrik be róla sokunknak? Kedves, aranyos, mosolygós, süt-főz, az unokákra vigyáz, fáradhatatlanul sürög-forog a családi tűzhely körül, hajlott kor ide vagy oda, mindenre marad ereje (kiváltképp, ha az X kenőcsöt vagy az Y vitamint használja…). Horgasszuk most le a fejünket, és gondoljunk a nagyikra, azokra, akiknél az iméntiek már nem működnek. Vagy előbb-utóbb nem fognak működni.
