2015.10.18. 18:21

Amikor rosszulesik reggel az ébredés

Debrecen - Negyven opera, 36 operett, 35 próza, 11 zenés vígjáték színlapján szerepelt a neve. Egy óra a 98 éves Bán Elemérrel.

Bán Elemér, a Csokonai Színház örökös tagja univerzális alkat, a zenés és prózai műfajokban egyaránt otthon érezte magát. Gyakran álmodik ma is a színházról, arról a világról, amely – mint mondja – évtizedeken át a lételeme volt. Születésnapja alkalmából látogattuk meg.

Kedves Művész Úr! Október 8-án betöltötte a 98. évet. Isten éltesse! Egyébként hogy van?

Bán Elemér: Köszönöm szépen, koromhoz képest jól. Persze a szememet kivéve. Azt hiszem, a magas életkorom nem véletlen. Nem ittam, nem dohányoztam, s úgy látszik, ez most megtérül.

A televíziót tudja nézni?

Bán Elemér: Nem. Ezért friss színházi élményem nincsen. De annyira nem is bánom. A színház már nem ugyanaz, mint ami a mi időnkben volt. Játszanak, játszanak, de mi valahogy igényesebbek voltunk. Vagy csak azok lettünk?

Mivel tölti a napjait?

Bán Elemér: Hát ez már nehezebb kérdés. Segítek bevásárolni a feleségemnek, s egymást mindenben kisegítjük. Járunk a piacra, ha kell, boltokba. Igaz, az ebédet hordatjuk, nem olyan nagy bevásárlásokról van szó.

Tudjuk, Kolozsvárott kezdte a pályáját, ott négy évig játszott, aztán négy évig Szegeden, majd sok évig Debrecenben. Énekelt, játszott operában, operettben, prózai művekben. Mit szeretett legjobban? Gondolom, a zenés műfajok közül választ.

Bán Elemér: Nem olyan egyszerű a kérdés! Bár zeneművészeti főiskolát végeztem Budapesten, tehát eredetileg operaénekes voltam, de minden műfajt szerettem. Amikor túl voltam az első prózai szerepen, azt mondták, te egész jól játszol, máskor is számítunk rád. Izgatott minden szereplehetőség.

Ki volt Önre a legnagyobb művészi hatással pályafutása során? Meg tudna egyetlen nevet említeni?

Bán Elemér: Igen, a Vaszy Viktorét. Vele 1941-ben együtt kezdtük a pályát Kolozsváron. Próbát énekeltem, s azt mondta, rendben van, magának szép hangja van, le van szerződtetve. Nagyon szép négy évet töltöttem vele, sajnos, utána jött az összeomlás.

Játszott és énekelt főszerepeket is, de többnyire epizódszerepek alakítása fűződik a nevéhez. Mit gondol az epizódszerepről?

Bán Elemér: A színházi előadás csapatmunka, egy rossz epizódalakítással le lehet rontani az összhatást. Továbbá lemértem, hogy mennyit és mit bírok. A főszerepek nagyon megviseltek engem. S feltettem magamnak a kérdést: hiányzik ez nekem? A buffó szerepkör is nagyon igényes, azt is meg kell csinálni, sőt, nagyon is meg kell csinálni! De nem olyan megterhelő idegileg, mint egy-egy főszerepet énekelni. Eszembe jut, amíg erről beszélünk, hogy hány kollégánk, aki főszerepet énekelt, meghalt vagy tönkrement a hangja. Nekem pedig még mindig megvan a „vócsém”, ahogy a színházban mondják. (Néhány taktust énekel, valóban érces hangon!)

Legutóbbi találkozásunk alkalmával azt mondta, időnként skálázik a fürdőszobában. Ezt a szokását még mindig tartja?

Bán Elemér: Nem, már leszoktam, elsősorban a szomszédok miatt, lévén ez egy társasház. Még azt mondanák, menjek a saját házamba…

Van társasága? Szoktak nosztalgiázni?

Bán Elemér: Igen, vannak barátaink, akikkel nemcsak telefonon, hanem személyesen is tartjuk a kapcsolatot. Olyan barátunk is van, aki még most is vállal egy-egy szerepet, énekelget.

Igaz, sok játszótársam már elhagyott, s ez lehangoló. Csak nemrég ment el Tóth Jóska, Varga Magda, Simor Ottó, Kóti Árpi. Simor Ottóval együtt öltöztünk. Aranyos ember volt. Egyébként szoktunk nosztalgiázni, megemlegetünk egy-egy szerepet, egy-egy számunkra fontos színházi pillanatot.

Vannak álmai a színházról?

Bán Elemér: Hetente legalább kétszer a színházról álmodom. Tegnap is be voltam öltözve, de nem tudtam, mi a szövegem. Mondom az ügyelőnek, „add már ide a szövegkönyvet, hadd nézzek bele. – Ó, tudod te azt, nem adom. – Ne viccelj, mondom neki, nagyon régen játszottam ezt a szerepet.” Mit mondjak? Nyomasztó álom volt. Olyan jó volt felébredni. De a legtöbb álmom kellemes, akkor az ébredés esik rosszul, mert kiszakít abból a világból, amely évtizedeken át a lételemem volt.

HBN–Bakó Endre