2015.10.11. 09:28
"A gyógymódokat is egyénre szabottan kell megválasztani"
Budapest - A nyugati orvoslás és a természetgyógyászat együttműködése. Interjú Csikai Erzsébet orvos-természetgyógyásszal.
Budapest - A nyugati orvoslás és a természetgyógyászat együttműködése. Interjú Csikai Erzsébet orvos-természetgyógyásszal.
„Az alternatív gyógyítás és az európai orvoslás találkozási pontjai” címmel tartott előadást Budapesten a Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetségének Központja (MESZK) szakmai továbbképzésén a múlt évben Csikai Erzsébet orvos-természetgyógyász.
Több téma közül lehetett választani, Ön melyiket dolgozta ki?
Csikai Erzsébet: A természetgyógyászat hogyan épülhet be a nyugati orvoslás gyakorlatába.
Eszerint elindult egy folyamat a hagyományos és alternatív gyógyászat közelítése felé?
Csikai Erzsébet: H. Kasper szerint „a természetgyógyászat az orvoslás része; az orvosláson belül olyan módszereket jelent, amelyekkel a szervezet aktiválja saját gyógyító és szabályozó képességét.” Minden ember egyedi, megismételhetetlen, ezért nincs egyforma betegség. A gyógymódokat is egyénre szabottan kell megválasztani. Bármelyik módszer mellett döntünk a cél közös: a beteg ember gyógyítása – test, lélek, szellem – szintjén történjen, amit az orvostudomány atyja, Hippokratész hagyott ránk. A „nil nocere” a nem ártás elvének betartása. Az életminőség javítása és a pontos, szakszerű segítségadás a beteg számára érthető módon.
Mik lehetnek az alternatív módszerek kapcsolódási pontjai a hagyományos orvosláshoz?
Csikai Erzsébet: Az alternatív módszereknek négy területen van kapcsolódása: a megelőzésben, az utókezelésben, a gyógyulási folyamat segítésében természetes módszerekkel, a betegségtudat egészségtudattá alakításában. Ismerjék meg az egészséges táplálkozást, a gyógyteákat, a relaxációt, a meditációt, az ujjtartásokat, a legfontosabb akupresszúrás pontokat.
Milyen területeken gondolják megvalósítani az együttműködést?
Csikai Erzsébet: Például a körzeti ápolónő mellett segítheti az orvos munkáját a természetgyógyász. Iskolaorvossal is eredményesen tudna együttműködni, tanácsadás formájában. Még a kórházi gyógyító munkába is sok területen kapcsolódhat be egy jól képzett, lelkiismeretes természetgyógyász. Így mindenki jól járhatna, mivel csökkenhet az orvos túlterheltsége, több idő juthat egy betegre. A természetgyógyász mögött pedig van szakmai háttér. A szervezet többoldalú segítésével a beteg hamarabb gyógyulhat, ezáltal csökkenthető a táppénzes órák száma, és ennek következményeként a társadalombiztosítás terhei.
Van már elképzelés az együttműködés anyagi alapjainak megteremtésére?
Csikai Erzsébet: Elképzelés van, a gyakorlati megvalósítás még várat magára. Miszerint a közös rendelőben kapjanak ugyanúgy állami támogatást a szakvizsgával rendelkező természetgyógyászok speciális tevékenységükhöz (reflexológia, akupresszúra, testmasszázsok, kineziológia…)
HBN