Internetfüggőség

19 óra. Aki ettől többet tölt az interneten, az már függőnek tekinthető – állítja Holmes. A legtöbben minden bizonnyal nemcsak hogy egyetértenek ezzel a kijelentéssel, hanem magukban jóval alacsonyabbra teszik a függőség határát. Dr. Buda András jegyzete.

Fel sem merül bennük, hogy a szerző írásában nem egyetlen nap, hanem egy egész hét online töltött óráira gondolt, pedig ez a helyzet. Az ominózus 19 órát ma már két-három nap alatt is könnyedén el lehet érni úgy, hogy csak a munkáját végzi el valaki. Ha ehhez a kapcsolattartás, informálódás, kikapcsolódás perceit, óráit is hozzávesszük, akkor döbbenten konstatálhatjuk, hogy a definíció szerint súlyosan függők tucatjait találjuk saját közvetlen környezetünkben is. Persze sokakat megnyugtathat az a kiegészítés, hogy a fenti állítás eredetileg egy 1997-es publikációban jelent meg. Így akkor már minden más, aggodalomra semmi ok?

A helyzet nem teljesen egyértelmű, az internetfüggőség meghatározása mindig is gondot okozott. Jól példázza ezt, hogy 1998-ban egy másik szerző, Young, már heti 38 órában maximalizálta a normális internethasználatot. (Sokan ezzel napjainkban is egyetértenek.) A két elképzelés között jelentős az eltérés, és azóta is tart a definíciós vita a szakértők között. Egyre többen látják be azonban, hogy nem elég az internettel töltött időt megvizsgálni ahhoz, hogy kiderüljön valakiről, addiktív használó-e. A mennyiségi mutatók mellett fontosak a minőségi jellemzők is, tehát az interneten töltött idő vizsgálatán túl többek között annak személyes kapcsolatokra, szabadidő-eltöltési szokásokra vonatkozó hatásait is fel kell tárni. A legismertebb internetfüggőséget mérő tesztek (Internet Addiction Test; Problematic Internet Use Scale) azonban elméleti alapokon közelítenek a függőséghez, nem vizsgálják a gyakorlatot, az internet segítségével megvalósított cselekvéseket.

Egy új mérőeszköz, az úgynevezett Intelemetrikus teszt azonban ötvözi a korábban használt szempontokat és napjaink gyakorlatát. Segítségével az internethez történő viszonyulás vizsgálata nem a kognitív és mentális állapot, hanem a gyakorlati tevékenységek elemzésén alapul. 20 könnyen, gyorsan megválaszolható, zárt kérdést tartalmaz a kérdőív, melyek mindegyikénél öt pont az elérhető maximum, így végül egy százas skálán kapja meg a válaszadó, milyen mértékű szerepet játszik életében az internet. Ez a számérték az úgynevezett „intelemetrikus szám”, melynek segítségével mindenki öt csoportba sorolható: óvatos, kezdő, haladó, behálózott, függő. (Az anonim teszt elérhető a következő címen: intelemetric.unideb.hu)

A több mint 4000 kitöltő eredményei alapján számos különbség mutatható ki az egyes korcsoportok között. A legidősebbek (55 év fölöttiek) olvassák a legtöbb online hírt, a közösségi oldalakon a középiskolások a legaktívabbak, a vizualitás pedig a legfiatalabbaknak a legfontosabb. A tesztet kitöltő felső tagozatos általános iskolások 37 százaléka az öt percnél rövidebb videókból minden nap megnéz legalább ötöt, és ezenkívül minden héten még legalább ötöt az ennél hosszabb videókból is! Ezzel szemben a negyven évnél idősebbek negyede egyáltalán nem videózik az interneten.

A válaszok megmutatták, hogy a viszonyulási csoportokban mindegyik korosztály képviselteti magát, az internet kínálta lehetőségek alkalmazása tehát nem kortól függ. Éppen ezért a klasszikus nemzedékelméletek (pl. digitális bennszülöttek – digitális bevándorlók) felett eljárt az idő. A felhasználás mértékéből következő függőségnek viszont vannak fokozatai; minél hamarabb szembesülünk ezekkel, annál könnyebben válhatunk tudatos felhasználókká.

Ha a teszt eredményeiből csak az interneten eltöltött időt vennénk figyelembe, akkor azt konstatálhatnánk, hogy a 19-24 éves korosztály tagjai a digitálisan legaktívabbak, átlagosan napi több mint három és fél órát töltenek az interneten különböző tevékenységekkel. Azaz Holmes definíciója szerint gyakorlatilag minden egyetemistát vagy életpályáját megkezdő fiatalt függőnek kellene tekintenünk. Talán itt még(?) azért nem tartunk.

- Dr. Buda András -

(Szerzőnk a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetének igazgatóhelyettese)