Határtalan barátságok néptáncfesztiválja Derecskén

Derecske - Nyolcadik alkalommal tartottak verbunktalálkozót Derecskén.Közös körtánc, bokázók, apróbb lábfigurák majd csapásolások, aztán a felgyorsuló ütemre egyre sűrűbb csapások – ez a derecskei verbunk. Az augusztus 19-én tartott 8. Derecskei Verbunktalálkozó lényege nem az, hogy a fellépőket szakmai kihívások elé állítsák és bírálják őket, hanem, hogy a fellépők megmutathassák tehetségüket és együtt éljék át a táncban lelt örömüket.

A férfiak tánca

A verbunk hagyományosan a férfiak tánca, ami a toborzásokat idézi. A 18. században tánccal verbuválták a legényeket, hogy kedvet csináljanak a katonasághoz. Minden faluban, minden egyes ember máshogy táncolja, saját figurákat, elemeket visz a mozdulatsorba.

– 2000-ben rendeztük meg az első találkozót, – akkor még csak három táncegyüttes részvételével – és szerettünk volna hagyományt teremteni – mondta Békési András. A Derecskei Szivárvány Néptáncegyüttes elnöke hozzátette: „Szerencsére sokak táncolják szívesen a verbunkot és segítenek azt megőrizni az utókor számára. A műfaj népszerű a fiatalok körében, a vendégeink egy része művészeti iskolai képzésben vesznek részt. Jómagam kutattam is a derecskei verbunkot, amit az 1930-as évektől jegyez a szakirodalom, akkoriban a Gyöngyös Bokrétások tettek szert országos és nemzetközi hírnévre. Balogh Károly kiváló táncosa volt ennek a csoportnak. Az ő technikáját lejegyezték, mozdulatait filmre vették, szerencsére meg tudtuk tekinteni ezeket az archív felvételeket."

Határontúli barátságok

Az eseményt emlegetik a „határtalan barátságok néptáncfesztiváljaként” is. Békési András úgy fogalmazott, ez a mottó önmagért beszél. Ma már nem csak a derecskei és környékbeli települések lakói járják itt a verbunkot, Felvidékről, Erdélyből, Székelykeresztúrról – a rendező település testvérvárosából – és Szlovákiából is érkeztek táncosok, akik szólóban mutathatják meg tehetségüket.

A hajfonatkészítő és népdaléneklési versennyel a szervezők a néphagyományok őrzését szeretnék támogatni.

Az összetartozás élménye

– Óvodás korom óta táncolok, a Cibri Gyermekegyüttesben kezdtem, folyamatosan látogattam a derecskei táncházakat, majd amikor a Szivárvány Táncegyüttesbe kerültem, megismerkedtem a verbunkkal – emlékszik Szél Gábor, a tizennyolc éves versenyző.

– Annak idején édesanyám vett egy muzsikás cédét, tulajdonképpen a népzene szólított magához, a táncolás során pedig egy közösség része lettem. E csoport nélkül, nem folytattam volna – fogalmazott, majd hozzáfűzte: „A közelmúltban az eredeti archív felvételt is szerencsém volt végigvenni, ez a derecskei verbunk volt a kötelező táncom, a szabadon választott pedig a marossárpataki.”

HBN–VK