Hangya, szorgalommal

Megfigyelt hangyám, a nevéhez fűződő mesék, mondások, szólások szellemében élhet. Vagyis olyan szorgalmatos, mint amilyennek lennie kell. Bár, ahogyan alább ismertetett megfigyeléseim sugallják, lelkületét tekintve talán nem minden hangya az, mint aminek látszik. T. Szűcs József jegyzete.

Szorgalmas Szilárdot, így hív(hat)ják hangyámat, a buszmegálló repedezett talaján van, volt alkalmam megfigyelni. Először csodálkoztam, hogy miért nem a természethez jóval közelebb álló környező porban dolgozik, de gyors felfogású lévén, hamar rájöttem. A betonon álldogálnak ugyanis azok az emberek is, akik itt majszolva valami csipszfélét, gyakorta potyogtatnak maguk alá olyan finom morzsákat, amelyek a hangyák számára mennyei falatokat jelentenek. Szilárd is itt lelt egy csipetnyire, amely csupán vagy háromszor akkora, mint ő maga. Mégis néhány másodperc alatt akkora utat tesz meg vele, mintha mondjuk én (két zsák portlandcementtel a vállamon, fél óra alatt) az Északi-sarkig futnék.

Eddig tehát minden a mesék szelleme szerint alakul. Eddig. Ám feltűnik a színen egy hamarosan igencsak pofátlannak bizonyuló alak (szintén hangya), aki belerondít a közkeletű tanulságokba. Holott neki is szorgoskodnia kellene, de ehelyett egészen mást tesz. Fogja magát, s óriás lendülettel nekimegy Szilárdnak. Az szegény nemcsak jövő évi kafetériáját kénytelen elengedni, de nagy ívet téve az irháját (ha van egyáltalán neki) is gyorsan elhúzza. Szemtelen, s bizonyára jóval izmosabb társa megszagolja a zsákmányát, de ahelyett, hogy véglegesen magáévá tenné, finnyásan elhúzza a száját, s unott, bosszankodó képpel otthagyja. Inkább megpróbálja utolérni, s viselkedéséből következtetve jól kiosztani – ki tudja, mi okból ? – szorgalmas áldozatát. Ám miután nem képes elkapni, ráérősen odébbáll. Pórul járt nemzet(ség)társa pedig még kisebbre húzva magát ijedten iszkol a legközelebbi hangyányi lyuk menedéke felé.

Hogy mi a hangyamesém tanulsága? Lehet, hogy nem túl sok. Talán annyi mégis lehet, hogy ne menjünk ki túl korán egy hártyásszárnyú

rovarok által is látogatott kertségi buszmegállóba. Merthogy ott várakozva olyan megfigyeléseket tehetünk, amelyek nyomán soha többé nem hiszünk már a hangyameséknek. Pontosabban fogalmazva: már azoknak sem… ​

- T. Szűcs József -