Papp Szabi megunta a labilis frontembereket, ezért kikiáltotta a saját függetlenségét

Debrecen - „Kisiskolás flash, de így könnyen be tudják fogadni az emberek, és ez a legfontosabb.” Beszélgetés a Supernem frontemberével.

„Reggeltől estig szól a fejemben a zene, ez néha őrjítő, de mindenképpen áldás, mert mindig van ingerem az alkotásra. Így van most is, ha hazamegyek, rávetem magam a gitárra vagy zongorára és talán születik egy újabb dal” – foglalta össze Papp Szabi, hogyan készül egy Supernem-szám. A leggyakrabban punkrock stílust játszó zenekarként aposztrofált csapat frontembere a Campus Fesztiválon megugráltatott egy Telekom Hallnyi embert, majd a víztorony alagsorában beszélgetett Papp Sándorral.

– Nekünk az attitűdünk punk, leginkább popzenét csinálunk, csak be van torzítva, mert én azt bírom – fogalmaz az énekes, aki mint mondja, alapjáraton basszusgitáros, de korábbi együttesben megélt tapasztalatai után inkább alapított egy saját zenekart és kikiáltotta magát énekesnek, mert soha többé nem akart labilis, kiszámíthatatlan frontemberekkel dolgozni.

A névválasztásról így szólt: – Bodrogi Andris barátom a zenekar keresztapja. Ő mondta, hogy legyen Supernem. Nekem először nem tetszett, ezért két évig nem is nagyon használtuk. Egyébként ez egy olasz saláta neve. Semmi fennköltet nem jelent, de benne van minden, mint a zenénkben – fogalmazott.

Random sorok kohéziója

A tinédzser Papp Szabit hét évvel idősebb bátyja vezette a zenei útvesztőben, neki hála a Sex Pistols, Jimi Hendrix és a Queen alapozta meg az ízlését. – Ma 98 százalékban én vagyok a Supernem dalszöveg és zeneírója – jelenti ki. „Mondják, hogy basszusgitár, vagy bármilyen ritmushangszer mellett nehéz énekelni, ezért tudatosan úgy írtam meg a szövegeket, hogy pengetésre jön a szó. Kisiskolás flash, de így könnyen be tudják fogadni az emberek és ez a legfontosabb.”

Hasonló lazasággal kezeli azokat a mondatokat is, amelyeket később ezrek ordítanak a koncerteken: „Az utóbbi két lemeznél tudatosan mondatképekben közlök. Születtek úgy dalszövegek, hogy egy év alatt random módon jegyzeteltem, majd egymás alá írtam sorokat, összeolvastam és jó volt együtt, aztán kicsit lecsíptem innen, áthelyeztem máshová és kialakult egy szürreális, de mégis összetartozó egység. Lehet, hogy ez gyermekded, de jól cseng, amikor játsszuk. Óriási hatással volt rám a Hiperkarma és a HS7 szövegvilága. Vannak dalszövegek, amik öt perc alatt kifolynak a lapra és vannak, amelyek évekig íródnak. Lehet azért, mert dadogok.”

Izgága az olvasáshoz

A nyíregyházi származású zenész lelke két eddig elfedett vallomással tárulkozott ki a Campus közönsége előtt: korábban hallgatott Take That-et és nem olvas könyvet. Előbbiről kacagva, utóbbiról már komolyabb arccal mesélt. „Fájó pontja az életemnek és remélem, hogy ez változni fog. Apám folyton sulykolta az olvasást, de nagyon izgága ember vagyok, nehezen ülök le a könyv mellé. Nyitott szemmel jártam a világban és magamtól jöttem rá szabályszerűségekre, arra, hogy hogyan és mitől működnek a dolgok. Szépirodalom helyett ezeket a tapasztalatokat vittem át a szövegeimbe.

Visszamenőleg bizonyítottak

„Szerencsés figurák vagyunk, mert úgy írtunk alá lemezszerződést, hogy egy demódalunk volt félkészen. A Gold Record komoly bizalmat és jelentős összeget fektetett a zenekarba. Úgy ment három videoklipünk a hazai zenecsatornán, hogy még egy koncertünk sem volt korábban. Ennek köszönhetően, az első, a Hangosabban című lemezünk bemutatóján már telt ház volt. Szemlesütve beszélek erről a nem klasszikus indulásról, mert kimaradt a kezdőbandáktól megszokott küzdelem, de az elmúlt 15 évben bizonyítottuk, hogy ez nem csak fellángolás. Nem üzleti érdekek vezérelték a zenekar alapítását, hanem a késztetésünk, hogy elmondjuk az embereknek, mit is gondolunk a dolgokról, legyen az politika vagy a reggeli kávé.”

- Horváth Borbála -

A Campus Fesztivállal foglalkozó további cikkeinket itt találja.