2015.07.11. 14:47
Korbács és kalács
<em>A megboldogult békeidőkben, amikor még a futballpályákon töltöttem a mindennapjaimat, akkor találkoztam először ezzel a „lélektani fegyverrel”. Gyerekként furcsán hatott, hogy hiába győzött a csapatunk több góllal, az edzőnk olyan dorgálásban részesített bennünket, azt sem tudtuk, merre van az előre.</em> Boros Norbert írása.
A megboldogult békeidőkben, amikor még a futballpályákon töltöttem a mindennapjaimat, akkor találkoztam először ezzel a „lélektani fegyverrel”. Gyerekként furcsán hatott, hogy hiába győzött a csapatunk több góllal, az edzőnk olyan dorgálásban részesített bennünket, azt sem tudtuk, merre van az előre. Boros Norbert írása.
Aztán jött a még nagyobb sokk, amikor egy vesztes meccset követően félve mentünk be az öltözőbe, vártuk a nagy égszakadást, földindulást, aztán nemhogy elmaradt a kiabálás, hanem jó hangulatú kólázásba fulladt a meccs értékelése. Persze az évek múlásával rájöttünk, ezekben a helyzetekben nem a Nap sütötte meg az edzőnk fejét, hanem a mesterünk a klasszikus „korbács és kalács” hadviselést alkalmazta. A jó szakemberek megérzik, melyik az a pillanat, amikor dorgálni kell, s mikor van szükség arra, hogy lelkileg felturbózzák a játékosokat. Ez a hasonlat a csütörtöki Szutjeszka Niksics–DVSC-TEVA meccs után jutott eszembe, amikor arra gondoltam, Kondás Elemér vezetőedző mennyire nehéz helyzetben van. Egyrészről a csapat teljesítette a célkitűzést, mivel kiejtette a montenegrói ellenfelét, viszont az idegenbeli meccsen a debreceniek teljesítménye elmaradt a várttól. Egy biztos, akár korbáccsal, akár kaláccsal, de a szakmai stábnak el kell érnie, hogy a következő Európa Liga-mérkőzésen, a lett Skonto Riga ellen sokkal jobb produkciót nyújtson a csapat, és jusson tovább!
