2015.07.02. 12:55

Ahány problémát megold, annyit teremt is az új Ptk.

Debrecen - Az új polgárjogi törvények nagyrészt „utolérték” a bírói gyakorlatot, de közben új kérdések is felvetődnek. Interjú Dr. Csiki Péter bíróval, a Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetőjével.

Örökösödés, válóperek, gyermekfelügyelet, személyiségjogi ügyek, vállalkozások, szerződések – közvetlenül vagy közvetve, de valamennyiünk életét érinti a tavaly életbe lépett új Polgári Törvénykönyv (Ptk). A szabályok körülbelül 40 százaléka változott, lényegében a jogász szakmának is újra kell tanulnia azokat; emellett az új kódexnek más a szerkezete, felépítése, terminológiája.

Már a magyar Ptk. története is érdekes, az új kódex pedig rugalmasságával egyrészt életszerűbbé teszi a jogalkalmazást, másrészt nehéz helyzet elé állítja a bírókat – mondta a Naplónak dr. Csiki Péter, a Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője.

Milyen előzmények után született meg az új Polgári Törvénykönyv? Mik voltak a jogalkotó elsődleges céljai?

Csiki Péter: Az előző polgárjogi törvénykönyv 1960. január elsején lépett életbe. Különös, de azelőtt nem volt ilyen: 1927-től létezett a Magánjogi Törvényjavaslat, amely törvényerőre sosem emelkedett, a bíróságok azonban alkalmazták. Az 1959. évi IV. törvény sok tekintetben ezen alapult a kor társadalmi, gazdasági körülményeihez alakítva. A szocialista rendszerben a magántulajdont nem ismerték el, személyi tulajdon volt csak, illetve az állami és a szövetkezeti tulajdon elsőbbséget élvezett. Az új gazdasági mechanizmus egyfajta „szimulált” piacgazdaságot hozott létre, amelynek hatására az 1977-ben született novella (nagyobb horderejű törvénymódosítás) úgy alakította át a törvényt, hogy azt ötvenöt évig használtuk, és lényeges változtatás nélkül a rendszerváltozást is le lehetett vele vezényelni (persze, a társadalmi tulajdon elsőbbségét megszüntető törvényi módosításokkal). Természetesen ehhez szükséges volt számos egyéb jogszabály megalkotása is. A gazdasági társaságokról szóló első törvény 1988-tól létezett, mely lehetővé tette a szabad vállalkozást, így együttesen a piacgazdaság megteremtésének jogi feltételeit adták. Az új törvénykönyv készítői arra törekedtek, hogy az új Ptk. a magánjog átfogó kódexe legyen, ezért magába foglalja a családjog és a társasági jog rendelkezéseit is. Tízéves előkészítő munka előzte meg a legnagyobb hazai jogtudósok részvételével. Többek között nagyon komolyan tanulmányozták más európai országok jogrendjét is. Az első változat nem lépett hatályba, mert a politika nagyon „belepiszkált”, és a Ptk. szerkesztői nem adták hozzá a nevüket. Az új törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény végül 2014. március 15-én lépett hatályba.

Sok évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött mi a véleménye a változásról? A jelenlegi Ptk. sok, kevés, vagy pont jó?

Csiki Péter: Egy korszerű, európai, más országokéval összehasonlítva is vállalható törvénykönyv jelent meg, melynek nagy erénye, hogy beépítette a már kialakult bírói gyakorlatot, a kollégiumi állásfoglalásokat, a Kúria jogértelmezéseit. Ugyanakkor amennyi problémát megold, annyit teremt is. Sok fontos új jogintézmény értelmezését, tartalommal megtöltését ugyanis a bírói gyakorlatra bízza, csakhogy ez nem használ sem a jogbiztonságnak, sem a bíróság tekintélyének. Valószínű, hogy hosszú időn keresztül azonos tényállások megítélése során eltérő ítéletek fognak születni. Például a sérelemdíj iránti ügyekben az egyik megyében majd 5 ezer forintot ítélnek meg egy társasházi közgyűlési anyázásért, a másikban meg 50 ezret, esetleg semmit. A konkrét szabályokat tekintve két olyan pont van, amivel a szakma vitatkozik, s ami a politika keze nyomát viseli. Egyéni képviselői indítványok hatására egyrészt az azonos nemű párok jogállását illetően, másrészt az öröklésből való kitagadási okok felsorolásában módosult a törvénytervezet. Akár komikusnak tekinthetjük azt a szabályt, hogy „Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá” – ha akarom, tehát kitagadhatom az örökségből a feleségemet, mert nem kereste meg a szemüvegemet, pedig szükségem lett volna rá?

A jogi személyek szabályozása alapvetően különbözik a korábbi társasági törvénytől, minthogy túlnyomó részt eltérést megengedő szabályokból áll, azaz a felek a létesítő okiratban számos ponton eltérhetnek a törvény rendelkezéseitől. Ez a rugalmasság egy jogász számára inkább gond, mert trükközésre csábítja a vállalkozásokat, vagy éppen könnyebbség, mert életszerűbbé teszi a jogalkalmazást?

Csiki Péter: Mindkettő igaz, ha van jog, van joggal való visszaélés is. Talán a legproblémásabb terület az új Ptk-ban a jogi személyek szabályozása, mert gyakran nehéz megállapítani, mi kötelező, mi tilos, elhagyható vagy változtatható. A fő szabály az úgynevezett diszpozitivitás, tehát csak akkor nem lehet eltérni a törvénytől, ha azt a Ptk. kifejezetten tiltja. Ezen túl van egy szűrő, miszerint akkor sem térhetnek el, ha ezzel a társaság hitelezőinek, munkavállalóinak, a tagok kisebbségének a jogai sérülnek, továbbá a változtatás a társaság fölötti törvényességi felügyelet érvényesítését akadályozza. De a gyakorlatban nehéz eldönteni, hogy amikor alapítanak egy betéti társaságot és saját szabályokat alkotnak, azok valamelyike majd sérti-e a még nem is létező esetleges hitelezők érdekeit? Nem egyértelmű az sem, milyen adatok szerepeljenek egy egyesület létesítő okiratában; például a tagok neve és lakcíme legyen-e benne (ahogy a törvény előírja), mert itt az adatvédelmi szabályokat is figyelembe kell venni. Sok ilyen, nehezen eldönthető kérdés van, amelyet igyekszünk megválaszolni. Számos egyeztetést tart a szakma a szerkesztők és más jogászi hivatás gyakorlóinak bevonásával, de közel sem tisztáztunk mindent.

Egyetértünk abban, hogy többlépcsős szűrőn vezetjük végig az adott szabályt: tiltja-e törvény az eltérést, elképzelhető-e, hogy sértheti valamely említett csoport érdekét, nehezíti-e a felügyelet érvényesülését; ha mindezen átmegy, akkor el lehet térni a törvényben javasolt szabálytól. Míg a korábbi törvények döntően kötelező szabályokból álltak, az új inkább mintát közvetít, s a bíróság feladata lesz a gyakorlat kialakítása.

A cégek vezető tisztségviselői a másnak okozott kárért saját vagyonukkal is felelnek. Életszerű ez vagy túl szigorú?

Csiki Péter: A vezető tisztségviselők anyagi felelőssége eddig is létezett, és annak szabályait döntően a csődtörvény és a cégtörvény tartalmazza. Most a Ptk-ba is bekerült egy vitatható létjogosultságú paragrafus. A felelősség szabályozására régóta jellemző, hogy annak kezdetét időben egyre előrébb hozzák. Kis túlzással, aki céget alapít, már gyűjthet is a kártérítésre, biztos, ami biztos alapon…

A csődtörvény szerint, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a vezető nem a hitelezők érdekeinek megfelelően járt el, már lehet pert indítani, vagyis akkor, amikor még nem tudható, hogy a felszámolói vagyon fedezi-e a hitelezői követeléseket. Felvetődik a kérdés, hogy e szabályok megfelelnek-e a hozzájuk fűzött elvárásnak, ha egyre újabb szigorításra szorulnak. A valóságban ugyanis az történik, hogy a felszámolás során gyakran kiderül: sem a cégnek, sem a vezetőnek nincs vagyona, a hitelezők követelése kielégítetlen marad.

Az egyik legfontosabb változás a sérelemdíjas eljárásoknál történt. Ezen esetekben már nem kell külön bizonyítani a hátrány pontos mértékét. Nem tartanak attól, hogy elárasztják az ilyen perek a bíróságokat?

Csiki Péter: Nem, illetve nagyobb gond az, hogy, mint már korábban említettem, nincsenek tisztázva a fogalmak. Minden személyiségi jogsérelem automatikus következménye a sérelemdíj, és nevetséges, bagatell összegeket is meg kell ítélni, vagy van olyan jogsértés, amelynek következménye még nem éri el a sérelem szintjét? Ennek eldöntése a bíróságra van bízva. A bő egy éve hatályban lévő változás óta azonban nem borították el ilyen ügyek a bíróságokat.

Ebbe a körbe tartoznak az úgynevezett „orvosi műhibákkal” kapcsolatos kártérítési és sérelemdíj iránti perek, melyek 1990 előtt elvétve fordultak elő, míg ma nagyon gyakoriak. A bírói gyakorlat ugyanis igen szigorú a kórházakkal szemben, a megítélt összegek milliós nagyságrendűek, érdemes tehát „bepróbálkozni”.

Milyen, a mindennapokat lényegesen befolyásoló változásra hívná fel még az olvasók figyelmét?

Csiki Péter: Az egyik ilyen változás a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalma. E szerint semmis az a kikötés, amely pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog átruházására vagy vételi jog alapítására irányul. E szabály gátat vet annak, hogy pénzkölcsön biztosítéka fejében a kölcsönvevő elveszítse a lakását súlyos értékaránytalanságot elszenvedve, és remélhetőleg fékezi a felelőtlen eladósodás szándékát is. Helyette jelzálogjog alapítása célszerű, amelynek érvényesítése a bíróság felügyelete alatt folyó végrehajtási eljárásban, hivatalos becsérték alapján történik.

Szintén sokakat érint a törvényes öröklés rendjének megváltozása. A törvényes örökösök köre kibővült a dédszülők leszármazottaival, magyarul a másodunokatestvérekkel és azok egyenesági rokonaival. Ha a törvényes örökös a leszármazó, a túlélő házastárs fő szabályként (a lakást kivéve) nem özvegyi jogot, hanem egy gyerekrészt örököl, továbbá ha a házastárs a törvényes örökös, a lakást kivéve a többi vagyon fele az örökhagyó szüleinek jár.

Miért nem sikerül leszámolni a hiedelemmel, hogy Magyarországon minden pereskedés éveken át tart, miközben a polgári ügyek jelentős része pár hónapon belül befejeződik?

Csiki Péter: Európa élmezőnyében vagyunk a gyorsaságot illetően. Persze, akadnak természetüknél fogva elhúzódó ügyek, mondjuk ahol speciális szakértői véleményekre kell várni. A közvélemény valószínűleg azért vélekedik így, mert néhány fél rossz tapasztalatot szerez, a többség pedig hallomásból tájékozódik. A rossz tapasztalatok pedig főleg a központi régió bíróságain születnek, melyek leterheltsége az egész rendszerre ránehezedik. A Debreceni Ítélőtáblán az ügyek körülbelül 80 százaléka 3 hónapon belül befejeződik.

- Szőke Tímea -

Néhány fontos változás az új Polgári törvénykönyvben (Ptk.)

Családjogi könyv

A bíróságoknak és a bíróságok előtt kötött egyezségeknek nem kell többé arról rendelkezniük, a gyermeket melyik szülőnél helyezik el. Ehelyett azt kell eldönteni, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. A törvény nem mondja ki többé, hogy a különélő apa vagy anya szülői felügyeleti jogai szünetelnek, csupán azt, hogy azokat nem tudja gyakorolni. (Ezekkel a rendelkezésekkel talán sikerül elejét venni a szétváló szülők közti vitáknak, és annak, hogy hiúsági kérdést csináljanak abból, a jövőben melyikük neveli a gyermeket.)

A különváló szülők továbbra is megállapodhatnak abban, hogy közösen gyakorolják felügyeleti jogaikat, de nem kell többé kimondaniuk, hogy a gyermek – ennek ellenére – melyiküknél lesz elhelyezve. Ehelyett arról kell rendelkezniük, hol lesz a gyermek lakhelye (akár mindkét szülőnél is kijelölhetik). A közös felügyeleti jog kikötése esetén részletezni kell, hogy mi módon fog megvalósulni a szülők közti együttműködés, viszont nem kell szabályozni a kapcsolattartást.

Ha a szülők nem tudnak megegyezni a közös felügyeleti jog kikötésében, kérelemre, a bíróság dönthet úgy, hogy a szülői felügyeleti jogokat az anya és az apa közt megosztja. Vagyis lehetséges a váltott gondoskodás, ami ezentúl nemcsak közös megegyezéssel, hanem bírói döntéssel is kimondható.

Ezentúl a különélő szülő is elviheti külföldi üdülésre a gyermekét, ehhez nem szükséges a másik szülő beleegyezése.

A különélő anya és apa ezentúl köteles tájékoztatni egymást minden olyan kérdésben, amiben a szülői felügyeleti jogukat a másik nélkül gyakorolták.

Ha a különélő szülők a közösen gyakorolt felügyeleti jogok körében nem tudnak megegyezni, minden esetben a gyámhivatalhoz fordulhatnak vitájuk eldöntése érdekében; ez sokkal gyorsabb megoldást hoz nekik, mert a gyámhivatal eljárási határideje 30 nap.

Ha a jogaikat közösen gyakorló szülők nem kezelik megfelelően gyermekük vagyonát, akkor a gyámhatóság felügyelete alá vonhatja a vagyonkezelést, és számadást is elrendelhet, valamint kötelezheti a szülőket, hogy adjanak biztosítékot, vagy bizonyos vagyontárgyakat szolgáltassanak be a gyámhatóságnak.

Házassági vagyonjog, öröklési jog

Változik, hogy mi tartozik a házastársi különvagyonhoz (tehát a nem közös vagyonhoz): például a házastársi vagyonközösség fennállása alatt valamely fél által örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy, a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog.

A gyermekek mellett már nem általános haszonélvezeti jogot örököl a hagyatékon a túlélő házastárs, hanem részben ő is a gyermekekhez hasonlóan tulajdonjogot örököl, mégpedig annyit, mintha ő maga is az örökhagyó egy gyermeke lenne. (Ezen felül továbbra is az örökhagyóval közösen lakott lakásban lakhat és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat használhatja, mint haszonélvező.)

Amennyiben nincsenek leszármazók, a házastárs mellett a szülők is örökösökké válnak és nem kizárólag a túlélő házastárs örököl. A fennmaradó vagyonon fele-fele arányban osztozik az örökhagyó szüleivel. Amennyiben a szülők egyike már nem él, helyette nem örököl az alatta lévő leszármazó, hanem az ő része megoszlik az özvegy és az élő szülő között.

Megszűnik az a szabály, hogy amennyiben az özvegy újabb házasságot köt, elveszíti az örökségként szerzett haszonélvezeti jogát.