Vendégjegyzet: Ferenc József látogatása

I. Ferenc József császár és király 68 éves uralkodása során három alkalommal látogatott el Debrecenbe. Az első vizit évfordulója június 19-én következik. Topor István jegyzete.

Nem egészen három évvel a szabadságharc vérbe fojtását követően, 1852-ben a 22 éves ifjú uralkodó Magyarországra látogatott. A gondosan előkészített, pontos forgatókönyv szerint zajló uralkodói látogatás június 4-én indult Bécsből és 5-én, szombaton érkezett meg Pest-Budára. Vidéki látogatása szigorú rend szerint 11-én vette kezdetét és 23-ig tartott.

1852. június 19-én délelőtt tizenegy órakor harangzúgás jelezte a cívis városnak, hogy az uralkodó Nagyváradot elhagyva Debrecen határába érkezett. Az állami épületeket csak a császár fekete-sárga zászlója díszíthette. A községi és magánépületekre elhelyezhették a nemzeti színű lobogót azzal a megkötéssel, hogy ezek mellett ugyanannyi számú császári lobogónak és a Habsburg-ház fehér-vörös lobogójának kellett lengenie. Az uralkodót Mikepércs után a Gugyori csapszéknél várta a város küldöttsége, élen Poroszlay Fridrik polgármesterrel. Innen a város kék ingbe, gatyába öltözött 600 fős polgári bandériuma kíséretében lóháton érkezett a város alá. Az ő kíséretükben tartott szemlét a város alatt felállított gyalogos és lovas alakulatok felett. Délután fél kettőkor újabb haragzúgás közepette a király átlépte a számára emelt diadalkaput. Többezres tömeg kíséretében érkezett meg az ünnepi díszben pompázó városházához, amelynek berendezéseit külön erre az alkalomra hozatták Pestről. A király fogadására felsorakozott a város színe-java. A díszmagyarba öltözött nemesség élén Szaniszló, váradi püspök és Szoboszlai Pap István szuperintendens állt, körülöttük pedig Debrecen szabad királyi város tanácsának tagjai fogadták Ferenc Józsefet. A császári és királyi fenséget Szőllősy János rendőrfőnök rövid üdvözlő beszéddel köszöntötte. Fehérruhás hölgyek szirmokat szóró sorfala között vonult be a díszterembe. Itt kihallgatáson fogadta az elé járuló kérelmezőket. Az audencián ott voltak az olmützi várfogságot szenvedett debreceni Könyves Tóth Mihály családjának tagjai is. Könyves Tóth Mihály református lelkészt a nép csak „aranyszájú pap”-ként vagy „Kossuth papja”-ként nevezte. A lelkészt szabadságharc alatti tevékenységéért előbb kötél általi halálra, majd várfogságra ítélték. A kegyelemért könyörgő családot az uralkodó megnyugtatólag bocsátotta el.

Ezt követően a Református Kollégiumba vezetett az útja, ahol „az ismeretes néphymnussal” üdvözölték. Innen a híres kollégiumi könyvtárba vonult. Itt érdeklődéssel nézte meg a vallásalapító Kálvin János „Institutiones religionis Christianae” című alapművét. A látogatás emlékére márványtáblát állítottak fel a kollégium anyakönyvtárában. Ezt követően több közintézményben tett látogatást az uralkodó.

A városháza nagytermében fiatal pártás lányok kínálták meg Ferenc Józsefet a híres debreceni kenyérrel, bélessel, pereccel és mézeskaláccsal.

Este kilenc óra után a huszártábornoki egyenruhába öltözött uralkodó körkocsikázást tett a pazarul kivilágított városban. A debreceniek kitettek magukért. A köz- és magán épületek fényárban úsztak. Díszkivilágítást kapott a Református Kollégium, a két református templom, a Szent Anna székesegyház, a kereskedelmi kamara a pénzügyőrségi épülettel együtt, a Kaszinó, a híres fűszerkereskedő Dragota Ignác háza stb.

Másnap, június 20-án Ferenc József már reggel hat órakor a római katolikus templomba vonult. A székesegyház kapujában Horthy Károlyné tanítónő egyik legkiválóbb tanítványa, Hering Eleonóra szép beszédben üdvözölte az uralkodót. A király, a szentmisét követően negyed hétkor ágyúdörgés és az összesereglett polgárok kitörő üdvrivalgása közepette, elhagyta a várost.

A császárt és királyt a város bandériumai egészen a hortobágyi csárdáig kísérték. Itt ezerkétszáz hajdúvárosokból és Szabolcs megyéből lovas díszelgett a császár előtt. Miután Ferenc József megszemlélte a búcsúztatására felsorakozott lovas egységeket, magyar nyelven búcsúzott el vendéglátóitól. Ezután kocsijában lovakat váltva elhagyta megyénket és Eger felé vette útját.

- Topor István -

(A szerző tanár, történész)