2015.06.16. 10:34
Jegyzet: Fordítva a lovon
<em>Miközben negyedszázad a világ más tájain (Japánban, Dél-Koreában vagy Szingapúrban) elég volt ahhoz, hogy a kormányok az emberek életszínvonalát sikerrel zárkóztassák fel a legfejlettebb régiókhoz, sőt, a második világháború után a nagy vesztes Németország is megvalósította a hatvanas évekre a gazdasági csodát, a 25 éve rendszert váltott Kelet-Európában mostanra gyakorlatilag elfogyott a remény a bérfelzárkózásra - állapítja meg friss tanulmányában Pogátsa Zoltán közgazdász.</em> <strong>Petneházi Attila jegyzete</strong>.
Miközben negyedszázad a világ más tájain (Japánban, Dél-Koreában vagy Szingapúrban) elég volt ahhoz, hogy a kormányok az emberek életszínvonalát sikerrel zárkóztassák fel a legfejlettebb régiókhoz, sőt, a második világháború után a nagy vesztes Németország is megvalósította a hatvanas évekre a gazdasági csodát, a 25 éve rendszert váltott Kelet-Európában mostanra gyakorlatilag elfogyott a remény a bérfelzárkózásra - állapítja meg friss tanulmányában Pogátsa Zoltán közgazdász. Petneházi Attila jegyzete.
Szerinte mindazon országok (köztük hazánk) fordítva ülnek a lovon, ahol attól tartva nem emelik a minimálbért, hogy az abból származó költségnövekedés sok kis- és középvállalkozás számára vagy kitermelhetetlen, vagy csak a termékeik és szolgáltatásaik árának jelentős emelésével lenne megvalósítható. Az említett sikerországokban pont fordítva gondolkodtak; bátran emelték a minimálbért, mert tudták, hogy az ebből fakadó kényszer óhatatlanul a hatékonyság javításához mert; ha pedig egy cégnél a termelékenység javul, akkor nemhogy drágítania nem kell , de ad aszurdum még csökkentheti is a portékája árát. Egyébként pedig azok a cégek, amelyek még a minimálbér kitermelésére sem képesek, a versenyben úgyis elhullanak.
