Szélsőséges szerelem a heggyel

Debrecen - Ismét megpróbálja meghódítani a Khan Tengrit az egyetem geológusa.

Az említett Khan Tengrit ugyan nem, de a Csapajev egyik csúcsát (6120 méter) sikerült legyőznie tavalyi expedícióján Radics Tamásnak, a Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék PhD-hallgatójának. Nyáron viszont visszatér a Tien-san hegységbe, és ismét megcélozza a 7010 méter magas hegyormot – jelentette be nemrégiben.

Az előző expedícióról hazatérve a Naplónak arról mesélt, akkor egy baleset miatt nem sikerült a csúcstámadás. – Rutinmozdulattal átugrottam egy 50 centis gleccserhasadékot, amikor szörnyű fájdalmat éreztem. Levettem a bakancsomat, és láttam, hogy annak a műanyag része a csonthártyáig szétszakította a sarkam. Rádöbbentem, egyedül vagyok a gleccseren, visszahúztam a lábbelit, és elindultam az alaptábor felé, a félórás utat három óra alatt tettem meg – emlékezett vissza, amikor már a júliusban induló, újabb út részleteiről számolt be a szerkesztőségben.

Kívánós a hegyen

– Drága tapasztalat, de csak utólag jöttem rá arra, hogy azért sérültem meg olyan súlyosan, mert nedves volt a bakancsban a lábam. Most olyan modellt vásároltam, ami sokkal fejlettebb és szárazon tartja a talpat – fogalmazott. Megjegyezte, nem ez az egyetlen változás az előző expedícióhoz képest, ez alkalommal ugyanis modernebb gázfőzőt visz magával, amivel könnyebben tud havat olvasztani, hogy folyadékhoz jusson, valamint az élelmiszercsomagba is mást pakol. – A teljes pakkom ugyanúgy 46 kilót nyom, de több lekvárt és füstölt sajtot viszek magammal. A hegyen úgy érzem magam, mint egy áldott állapotban lévő asszony, a karakteres ízeket kívánom, de pezsgőtablettát is csomagolok, mert az olvasztott hó olyan, mint a desztillált víz – tette hozzá, majd az útvonalra tért.

Meredekebb útvonal

– Tavaly a kirgiz oldalról közelítettem meg a csúcsot, az viszont fokozottan lavinaveszélyes, az egyes és kettes tábor között többen életüket vesztették már, ezért most a kazah oldal felől indulok neki a hegynek. Utóbbi sokkal nagyobb technikai kihívást jelent, meredekebb, fizikailag is nehezebb leküzdeni, mivel felfelé haladok a gerincen – magyarázta, miért változtatott mégis az útvonalon.

Kiemelte, idén is Törökországon keresztül utazik Kirgizisztánba, ahol egynapos autóutat követően érkezik meg Kaskarába, ahonnan helikopterrel jut el a 4100 méter magasan fekvő alaptáborba.

Nem hegymászó

– Az akklimatizációs túrák után szeretnék felmenni a kettes táborig, majd vissza a kiindulópontra, de ezt az időjárás befolyásolja. Az idei expedícióra jobban készültem fizikailag, fél évet töltöttem ösztöndíjjal Erdélyben, ahol sok lehetőség akadt a gyakorlásra, de érzelmileg is máshogy viszonyulok a próbához. Olyan ez, mint egy szélsőséges szerelmi viszony. Egy kihívás, amit teljesíteni akarok, hiszen itthon is rengetegen szorítottak, szorítanak értem, de nem szabad, hogy ez többletterhet jelentsen. Ugyanakkor azt is be kell látnom, nem minden tőlem függ, a veszély minimalizálásának érdekében pedig be kell tartani a szabályokat, különben nem csak magam, de a társaimat is veszélyeztetem – ecsetelte a geológus, aki továbbra sem tartja magát hegymászónak. – Attól, amiért valaki megmászik egy 8000 méteres hegyet, még nem lesz hegymászó. A hegymászó egyben művész, olyan ember, aki nagy tapasztalattal és rutinnal rendelkezik. Remélem, egy nap én is elmondhatom magamról, hogy az vagyok – indokolta.

- Szilágyi Magdolna -