Mennyire fontos egy írógép?

Debrecen - Láng Zsolt író apró, ám annál fontosabb pillanatoknak köszönheti karrierjét.

Amikor az írás nem a megszokott formában, hanem érezhetően más módon megy, akkor indul be igazán egy-egy szöveg – árulta el Láng Zsolt szerdán, a FISZbook beszélgetéssorozat újabb állomásán.

Szirák Péter egyetemi tanár leginkább arról kérdezte a József Attila-díjas írót, esszéistát, hogyan alkot, kiknek köszönheti, hogy ezt a pályát választotta, milyen élmények segítették, segítik munkájában, milyen különbözőségek vannak a magyar és a román irodalmi élet között, hogyan viszonyul azokhoz a helyekhez (Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Berlin, Chicago), ahol hosszabb időt töltött.

„Nem szeretek utazni, ellenben hamar megkedvelem az adott úti célomat, ahonnan aztán mindig nehéz szívvel jövök el” – vallotta be. Szatmárnémetit egyébként olyan városnak látja, amelynek nem tettek jót az erőszakos kitelepítések, majd az elvándorlások és betelepítések; Berlinben megtapasztalta, milyen embernek lenni; Chicagóban pedig a nagy terek, és a társadalom egységes sokszínűsége fogta meg.

Bestiárium

Láng Zsolt fő műve a négyrészes Bestiárium Transylvaniae regényfolyam. Ennek kapcsán az író elárulta, az ihletet az 1700-as években alapított, tekintélyes gyűjteménnyel bíró könyvtárban, a Teleki tékában „szerezte”: egy kötet lapozgatása közben hatalmas, szétlapított szúnyogra bukkant, s elgondolkodott rajta, mi lehet e lény története, kinek a vére lehet az oldalra fröccsenve. (A bestiárium műfajának lényege egyébként mindenféle elképzelt teremtmények kitalált, ám szakszerű leírása – Láng Zsolt ezt a keretet használta fel különböző történelmi események felelevenítésére.)

Az írógép

Arra, miként lett író, kik hatottak rá, azt felelte: nincs konkrét személy, aki inspirálta volna. Ellenben az az alkalom meghatározó élmény volt számára, mikor egy festőnő ismerőse odaadott neki egy írógépet, hogy javítsa meg: gyorsan végzett vele, kipróbálta, s beszippantotta az írás – hiába próbálták korábban lebeszélni e tevékenységről. A szomszéd országok viszonyáról pedig elárulta, sok Romániában élő alkotó sikeresebb lehetne, ha nem magyar nyelven írna, ettől függetlenül elismertek az olyan szerzők, mint például Bodor Ádám.

„A fiatalok körében szerintem már nem olyan éles a román–magyar viszony, leginkább azért, mert világot látott emberekről van szó. Megszűnőben van a vad román nacionalizmus” – fogalmazott Láng Zsolt.

HBN–VÉZS