Vendégsorok: A debreceni Katona Otthon centenáriumára

Nem egészen egy évvel a háború kitörését követően a közérdeklődés középpontjába került a hadigondozás. Az 1915. április 30-án végzett rokkantszámlálás alkalmával 20 000 hadisérültet írtak össze, ezek közül béna 12 000, csonkult 6000 volt. Ezért kormányzati szinten is érlelődött annak a gondolatnak a megvalósítása, hogy a háború rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak sorsát az állam vegye a kezébe. Topor István írása.

A „hadigondozottak” gyűjtőnév a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket és a hadiárvákat, továbbá a hadirokkanttá vált és a hősi halált halt katona által addig eltartott egyéb családtagokat foglalta magába.

Az 1914 augusztusában uralkodói parancsra életre hívott Hadsegélyező Hivatal is széles, az önkéntes segélynyújtás minden területére kiterjedő tevékenységet folytatott. Támogatta a fronton küzdő katonákat; segítette a háborúban elesett vagy a megbetegedett katonák hozzátartozóit; jelentős bevételekkel növelte az özvegyek és árvák számára létesített pénzalapot. Ezek megvalósításában szorosan együttműködött a karitatív szervezetekkel és az egyházakkal. E harmonikus kapcsolatok eredményeként akciókat, mozgalmakat szerveztek, készpénzt és természetbeni adományokat gyűjtöttek.

Ennek a folyamatnak az eredményeként dr. Baltazár Dezső református püspök kezdeményezésére 1915. február 25-én avatták fel a debreceni Katona Otthont, ezt a kaszinószerű intézményt. Két nappal korábban, február 23-án már a városlakókhoz intézett felhívásában bejelentette püspök úr, hogy az otthonnak a város legjelentősebb szállodája, az Arany Bika Rt. ajánlott fel helyiséget, mégpedig a Bika-mozgó előterét adta át e nemes célra. Ez azért is volt alkalmas, mert újságokkal és könyvekkel jól ellátott helyiség volt. A város a február 8-án tartott tanácsülésén 300 korona segélyt utalt ki az otthon fenntartására. Baltazár püspök további adományokat kért a polgároktól. Ahhoz, hogy az intézmény rendeltetésszerűen tudjon működni, szükség volt hírlaptartó nádkeretekre, játszóasztalokra, társasjátékokra, teafőző üstre, csészékre, tányérokra, de íróeszközökre, levelező lapokra, tollra és tintára, valamint takarító eszközökre is. A felajánlásokat a püspöki hivatalban lehetett leadni. Az ünnepélyes átadáson a vármegye és a város vezetése is képviseltette magát. Megjelent a gondolat szülőatyja és kivitelezője, dr. Baltazár Dezső, Domahidy Elemér főispán, Márk Endre polgármester, és számos városi vezető. A honvédség küldöttségét Jármy Elemér alezredes vezetésével egy tisztekből és legénységből álló egység képviselte. A megnyitóbeszédet püspök úr tartotta. Kifejtette, hogy azzal a nemes céllal kezdtek hozzá a terv megvalósításához, hogy kimutassák hálájukat a hazát védő és hazáért harcoló hősöknek. A városban állomásozó és sebesüléséből itt lábadozó katonák szabadidejének hasznos eltöltését tartották elsődleges szempontnak. Ugyanakkor egy másik cél is indokolta a döntést: újabb kapcsolatot teremteni a katonai és polgári társadalom között. Ezt követően dr. Ferenczy Gyula egyetemi tanárnak, az otthon igazgatójának köszönő szavai hangoztak el, majd a honvédség nevében Jármy alezredes mondott köszönetet mindazoknak, akik a Katona Otthon eszméjének életre hívásában közreműködtek.

Az egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak a karitatív tevékenységbe. Szórakoztató délutánokat szerveztek, hogy a testileg-lelkileg összetört, betegen frontról visszatért katonáknak derült perceket szerezzenek. Céljukat Az Egyetem című lap 1915. november 1-jei számában ekként fogalmazták meg: „A mi célunk elsősorban a szórakoztatás. Kellemes perceket, szellemi felüdülést, gondokat feledtető mulatságot akarunk szerezni a mi hőseinknek…”. Az első szórakoztató délutánt szép számú érdeklődő jelenlétében tartották. A város vezetői és előkelőségei is megjelentek a rendezvényen, amelyet dr. Bernolák Nándor egyetemi rektor nyitott meg. Ezt követően a híres debreceni cigányprímás, Magyari Imre és zenekara műsorával kezdődött a délután, majd számos szórakoztató műsorszám következett. A jó hangulatú esemény anyagi szempontból is hasznosnak bizonyult: a belépődíjakból származó 50 koronát a hadiárvák javára ajánlották fel.

Az 1918 őszén bekövetkezett változások, a fegyverszüneti megállapodás, majd az októberi forradalmi események a Katona Otthon sorsát is megpecsételték. Az alig három éve létesített intézmény megszűnt. A feloszlott Katona Otthon a városi múzeumnak ajándékozta a termeit díszítő figurális szobrász műveket, amelyek a világháború alatt jobbára az ő védőszárnyai alatt működött műteremben készültek. De a múzeum tulajdonába került az otthon emlékkönyve is, amelynek címlapját annak a Bakoss Tibornak művészi vízfestménye díszítette, aki Debreceni Református Kollégium rajztanára, valamint a Debreceni Műpártoló Egyesület egyik alapító tagja és vezéregyénisége volt.

- Topor István -

A szerző tanár, történész