Vendégjegyzet: De miről is szól a házasság?

„A házasság nem a szerelemről szól!” – hangzik el egy mexikói szappanoperában. „Na – gondolom magamban – kezd érdekessé válni a történet. Akkor mikről?” Miről is? Gyerekekről, érdekről, presztízsről, társadalmi státuszról. Tudom meg. Tényleg. Miről szól a házasság? Szabó-Tóth Kinga írása.Miről szólnak az együttélések? Somlai Péter szociológus a történelmi időben elhelyezve a házasságokban háromféle típust különböztet meg.

Az úgynevezett hagyományos háztartások az ipari forradalom előtt terjedtek el. Ez a házasságtípus valóban nem a szerelemről szólt: ebben az időben a család reprezentációs és termelési egységet alkotott. Nem vált el egymástól a munkaidő és a szabadidő, a munkahely és a lakóhely, a gyerekek „nőttek, mint a fű”, nem tartották a gyerekkort kitüntetett jelentőségű időszaknak. Amint a gyermek 4–5 éves lett, sokszor kemény munkára fogták. Ezzel párhuzamosan minden egy térben zajlott, nem különültek el a lakóterek funkciójuk alapján, nem volt intimitás és magánélet. Az élet abban az értelemben egyszerűbb volt, hogy (elvileg) nem voltak szabad, egyéni döntések, és ezzel nem volt egyéni felelősség, rossz választás sem. Mert nem volt (pár)választás.

A kapitalista társadalom kialakulásával megváltozott a család és a házasság fogalma és funkciója. Kialakult az úgynevezett polgári intimitásnak nevezett családtípus, és ezzel együtt létrejöttek a hagyományos nemi szerepek: a férj a kereső, eltartó, a nő és a gyerekek eltartottakká váltak. Ennél is fontosabb változás talán, hogy a házasságok létrejöttének hátterében megjelenik a szerelem, ez a bonyolultan egyszerű, misztikus és megfejthetetlen érzés. Kialakul a család intim szférája, megjelenik a külvilágtól, a közösségtől elzárt magánélet. A munkaidő és a szabadidő, a munkahely és az otthon elválnak egymástól. A gyermekről vallott felfogások ez időre teljesen megváltoznak: a gyermek nem kicsi felnőtt, hanem nevelésre, gondozásra, gyámolításra, oktatásra való emberi lény.

A huszadik század elején pedig megjelenik a modern házasság. A modern házasság tényleg a szerelemről szól. Ezért ingatag és labilis. Nem csak reprezentációs és termelési egység, nem csak a gyerekek szocializációjának színtere, nem: a férfi és nő teljes egysége a szerelemben, összetartozásban. Elvileg.

Szegény házasság, valahogy úgy jártál, mint Mikulás batyuja: szépen beléd pakoltunk minden földi jót, cukrot, diót, mogyorót és várjuk, igazán reméljük, hogy Te majd ezt mind el is bírod. Beléd pakoltuk a szerelmet, a szexualitást, a közös örömöket és szabadidő-eltöltést, a gyerekvállalást és gyereknevelést. Gondjaink, bajaink kizárólagos kibeszélésnek színtere Te vagy, drága mikulásbatyu, Te vagy, aki majd megvigasztal minket, ha elveszítjük szeretteinket, ha nem bírunk kamaszodó gyermekeinkkel, bagzó macskánkkal, vemhes lovunkkal, adósságainkkal, munkahelyi felettesünk állandó fenyegetéseivel, munkatársainak panaszáradataival, Te vagy drága jó párkapcsolatunk, aki majd ezen mind-mind átsegít minket. Te vagy, Te, kizárólagosan. Hát bírjad. Ne szakadozz itt nekünk, ne kelljen rád mindig foltokat rakni, majd a foltokra is foltokat, ne akarj rólunk lefesleni, ne akarj Te semmit. Majd mi akarunk, helyetted is. Csak segíts nekünk, segíts átélni állandó izgága természetünk hullámhegyeit és völgyeit, ki-kikandikáló vágyainkat, egyéni céljaink feltétleni, itt és most és azonnal történő megvalósítását. (....Aztán lehet, hogy egyszer rájövünk majd, drága jó mikulásbatyunk, hogy nem tudsz Te ennyi mindennel elbánni egyedül. Annyi biztos, hogy legalább majd szidhatunk Téged: lesz végre egy közös ellenségünk, aki azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a világ végéig fog tartani, és boldogan élünk, míg meg nem halunk és ezért nekünk magunknak semmit, de semmit nem kell majd tennünk.)

Szerzőnk szociológus, a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének igazgatója.