Hozzászólás: Még mindig nem vagyok Charlie

Debrecen - Egy kicsit szomorúan vettem tudomásul a múltkor megjelent olvasói levelemre hozzám eljutott véleményeket. Csaknem mindenki, közöttük Bujdosó István is, úgy véli, hogy elmondtam a véleményemet a „Charlie Hebdo-jelenségről” vallási szempontból.

Akkor alapvetően Kincses Józseffel vitatkoztam, valóban vallási ügyekben. Charlie-nak csak annyi köze volt hozzá, hogy bemutassam: mi keresztyének mindenképpen vesztesnek látszunk, mert a Charlie Hebdo a mi hitünket is sérti, de a muszlim szélsőségesek Mohamed meg­gyalázásáért bosszúból a mi hittársainkat ezrével irtják. A „Charlie Hebdo-jelenség” problémája nem ideológia és nem vallási kérdés. Az alapvető emberi jogokból, pontosabban a szabadság fogalmából, és ehhez szorosan kapcsolódóan a személyi és politikai szabadságjogokból kellene levezetnünk, megértenünk.

Sokan ma azt hiszik, a szabadság azt jelenti, azt teszek, amit akarok. Nem olvasták József Attilát: Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet…

József Attila tudta, a szabadság rend nélkül anarchia. Franciaországban már 1795-ben megfogalmazták: A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami nem árt mások jogainak. Ahhoz, hogy a szabadság ne legyen anarchia, rend kell. Ezt a rendet teremti meg és szabályozza a jogállam.

A szabadság tehát nem egy elvont fogalom, hanem a társadalmi közmegegyezés, ha akarjuk a társadalmi szerződés által ellenőrzött jog. Ennek szerves részei a személyi és politikai szabadságjogok:

Ezek a szabadságjogok egyenrangúak. (Olvasható az ENSZ által 1948. december 10-én elfogadott „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatá”-ban.)

Papíron ez ilyen egyszerű. Csak néha a Charlie Hebdo szerkesztői és dolgozói érzik úgy, hogy a végtelen szabadságukban gyalázhatják a vallásokat, és a muzulmán fanatikusak gondolják, hogy ezért ölhetnek szabadon. Máskor meg egyes államok akarják megmondani, hogy a másik mit tehet, és előfordul, hogy a szabadság bajnokait nem érdeklik a szabadságjogok.

Hát ezért nem akarok és se Charlie, se muzulmán fanatikus lenni. Én csak szabad keresztyén ember szeretnék lenni.

- Pécsi Tamás, Debrecen -