2015.01.21. 17:50
Szülői örökség, testvéri emlék
Debrecen - „Meg ne sirass meg ne bánj, semmit semmit ó leány” – szavalta a kertészeti munkatársak és szovjet katonák előtt az ifjú Balogh Béláné. Az „Én ünnepem” című karácsonyi pályázatunk nyertese ekkoriban – 17 és 23 éves kora között – ötven emberre főzött minden nap.
Debrecen - „Meg ne sirass meg ne bánj, semmit semmit ó leány” – szavalta a kertészeti munkatársak és szovjet katonák előtt az ifjú Balogh Béláné. Az „Én ünnepem” című karácsonyi pályázatunk nyertese ekkoriban – 17 és 23 éves kora között – ötven emberre főzött minden nap.
Olvasónk megfogadta Tompa Mihály versbe szedett tanácsát, a nehézségeken ma is a jellemét képező optimizmus és kitartás segítette át.
– Könnyű volt főzni, mert a kertészetben minden megtermett, bár hússal nem voltunk ellátva, ebédet csirkelábból és csirkefejből kellett készíteni. Életemnek a leggyönyőrűbb része, el lehet gondolni, szabolcsi fiatalok voltunk és népi táncoltunk, énekeltünk mindig. Ha valamit el lehet mondani a szabolcsiakról, az az, hogy nagyon tudnak mulatni – mondta. A kertészeti cég alkalmazottjai költözködtek mindig oda, ahol megbízást kaptak.
– Fiúk és lányok külön éltünk, nem úgy volt, mint most – hangsúlyozza. Mint mondja sok minden másban is eltért a maitól az a világ. – Nagy volt a szegénység, de az én szüleim olyan ügyesek voltak, hogy abból alig éreztünk valamit – emlékszik gyermekkorára, amelyet a győztes pályázat is megörökít. A történetet, 2011-ben elhunyt öccse írta a Pócspetri múltját feltáró dolgozatába. A Balogh Béláné által kiegészített alkotás szerkesztőségünk tagjait és a beküldő jelenlegi lakóhelyén, Mezősason élőket is meghatotta.
– Többen gratuláltak. A szüleim öröksége, hogy nagyon szeretem a munkát és a családomat. A mai napig sokat dolgozom, haragszom arra, aki nem találja a munka végét – feleli kérdésemre. A Csokonai Étterembe szóló nyeremény vacsorajegyek a két gyermekével és négy unokájával közösen eltöltött összejövetelhez nyújtanak majd segítséget. – Szokásunk, hogy az egész család elmegy Berettyóújfaluba vagy Debrecenbe, beülünk valahová és eszünk, iszunk módjával – zárta.
HBN
Milyen szép is a tél, amikor vastag, fehér hermelinben pompázik a szegénység. Minden csöndes és nyugodt. Két éve, hogy végigdübörgött a halál angyala.
