Olvasói levél: A nyelvhasználat hibáiról

A Hajdú-bihari Napló január 2-ai számában T. Szűcs József újságíró úr azt teszi szóvá Idejét múltan című írásában, hogy az idejekorán kifejezést a korán helyett használják. Sőt, egyre inkább a túl korán szinonímájaként. Valóban: az utóbbi időben a köznyelv ilyen jelentést tulajdonított neki.

2013. február 7-ei írásomban, A nyelvhasználat hibáiról című cikkemben már felsoroltam sok helytelen szóhasználatot. Például: a helyiség (szoba, konyha) szavunkat hanyagul helységnek mondják, pedig az várost és falut jelent. Vagy a „valaki kiszámolta” helyett jobb a kiszámította.

Az időjárás-jelentésekben gyakran halljuk, hogy „hűvös idővel számolhatunk”. Helyesebb, ha azt mondjuk: hűvös időre számíthatunk az elkövetkező napokban. A televíziónak szeretném ezt jelezni, és nem a televízió „felé”!

Még regényben is találkoztam a következő hibás kifejezéssel: „nem szabadott volna” (helyesen: nem szabad lett volna). A szabad szó nem ige, nem tehetjük múlt időbe! Sokszor eltévesztik írásban a közé és közzé szavakat is. Helyesen így kell használni: valaki közzétesz egy hírt és két könyv közé tesz egy harmadikat.

Ezt is gyakran lehet hallani: „megmondom az őszintét”. Őszintén megmondom: az előbbi nagyon bántja a fülemet. Valamint az is, hogy 4 óra „magasságában”. Miért nem 4 órakor vagy 4 óra felé? No de sok szöveg közt elvész (és nem elveszik!) a lényeg. Ebben a cikkben a gyakran előforduló nyelvi hibák szóvá tételét vállaltam magamra (nem pedig „bevállaltam”!). Mára egyelőre ennyit (és nem „egyenlőre”!), mert az mást jelent: valaki valamit egyenlőre vág.

Magi Zsolt László, Debrecen