Még ha sírhatnánk is – nevetni

Debrecen - Barátja, Kövesi Péter búcsúsorai a héten elhunyt Csátth Attila karikaturistához.

Ismét emblematikus figurával lett szegényebb városunk: elment Csátth Attila karikaturista, grafikusművész. Kevesen tudják, nyomdász szakmája mellett zenészként indult Budapesten, Máté Péterrel együtt, mielőtt a cívisvárosba költözött. Végtelenül szerény, visszahúzódó ember volt, hagyta, hogy a rajzai beszéljenek helyette, a sok ezer, tízezer karikatúra, amelyek számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek. Évtizedeken keresztül rajzolt külső munkatársként a Hajdú-bihari Naplónak is. A humor nagymestere volt, különös érzékkel az élet abszurd megnyilvánulásaihoz, sőt a fekete humorhoz is. Kedvenc témája volt a NŐ – így nagybetűvel; és a férfi-nő kapcsolatok szövevényes rendszere, amelyet mintha Karinthy szemüvegén keresztül látott volna, kicsit fanyar, kicsit kesernyés öniróniával az egész férfinem nevében. Nem hagyták hidegen az igazságtalanságok, az emberi méltóságot sértő dolgok, a közélet visszásságai sem. Egyvalamihez nem értett: helyezkedni, menedzselni, előtérbe tolni magát. Viszont minden témához azonnali telitalálat ötletei voltak, másodpercek alatt meg tudott rajzolni bármit, miközben ő maga is jókat kacagott sajátos figuráin.

Ceruzájával bizony meg-megbökdöste a hatalmon lévőket, bármely oldalhoz tartoztak is. Sajátos látásmódjával az élet legnehezebb pillanataiban is képes volt megtalálni azt, amit felvidíthat. Nem volt olyan téma, amihez akár egy futó utcai találkozás alkalmával is nem tudott volna viccet. Nem a disznó, vagy röhögtetős, inkább az elgondolkodtató fajtából. Művészetére is ez volt a jellemző, elsősorban elgondolkodtatni akart, segíteni a dolgok mögé látást, az igazság és az emberiesség nevében, és őszintén örült, ha rajzai valakit mosolyra késztettek, megnevettettek. Igen, nevettünk, pedig sok alkotásán sírni is lehetett volna. De épp ez a műfaj lényege, ez teszi a karikatúrát egy megrajzolt viccnél többé, és ennek volt Csátth Attila – művésznevén, szignóin egyszerűen csak „csatilla” – igazi mestere.

Utolsó esztendőiben meglehetősen visszavonult, de hetvenedik születésnapja alkalmából a DOTE Galéria még reprezentatív kiállítással tudta köszönteni. Az idén lett volna hetvenhárom éves. Ha ismerik a mennyországban a humort – és miért ne ismernék – az angyalokat is meg fogja kacagtatni.

HBN