Négy évtized a stílus hazai úttörői mögött

Debrecen – A Panta Rhei már felhagyott az aktív zenéléssel, de van még ez-az a tarsolyában…

Negyven éve, 1974. december 6-án lépett először közönség elé a Kossuth Lajos Tudományegyetem nagy előadótermében a debreceni Panta Rhei együttes, amely a progresszív rock/jazzrock stílus és a saját fejlesztésű szintetizátorok alkalmazásának hazai úttörőjeként írta be nevét a magyar rockzene történetébe.

Az 1970/80-as években országos népszerűségre szert tett együttes repertoárján a saját számokon kívül komolyzenei kompozíciók feldolgozása is szerepelt, teljes lemezanyagot rögzítettek például Bartók Béla műveiből, amely az örökösök ellenállása miatt mindeddig nem jelenhetett meg. 2015-ben azonban megszűnik a Bartók-életmű utóéletét meghatározó szerzői jogvédelem, ami megnyithatja az utat az egykori felvételek kiadása előtt.

A Panta Rhei tagjai évekkel ezelőtt felhagytak az aktív zenéléssel, de van a tarsolyukban olyan, a 2000-es évek elején készült zenei anyag, amely némi utómunkálattal a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tehető. A korabeli felvételek az együttes történetét bemutató, 2002-ben megjelent könyv CD-mellékletén, illetve a Panta Rhei hivatalos honlapján hallgathatók meg és tölthetők le.

Örökre hiányozni fog

Az évfordulóra emlékezve a napokban találkozóra gyűltek össze az együttes tagjai, barátai és támogatói Szalay András zenekarvezető budaörsi lakásában. A képen Kálmán József (technikus), Ács Enikő (ének), Szalay András (basszusgitár), Szalay Sándor (gitár), Nagy József (fuvola). A Németországban élő Béke Csaba dobos elfoglaltságai miatt nem lehetett jelen, és már örökre hiányozni fog Matolcsy Kálmán, a Panta Rhei kiváló billentyűse/szintetizátorosa.

HBN-TG

Régen írtuk - P.R. Computer

Az elnevezés egyszerre rejtélyes és kifejező. A P. R. utalás az egykor szép napokat megélt debreceni dzsessz-rock együttesre, a Panta Rhei-re; a Computer szó pedig azt a médiumot jelöli, amelynek közvetítésével a zenekarból magnak maradt Matolcsy Kálmán, Szalay Sándor és Szalay András elektronikus muzsikája nagylemezre került, szerves következményeként annak az iránynak, ami működésüket az utóbbi időkben meghatározta.

Nem metamorfózis tanúi lehetünk tehát, hanem egy logikus fejlődési folyamatnak: a zene technikai elemeinek jelenléte mindig is érezhető volt a Panta Rhei muzsikájában. Már akkor használtak például saját készítésű szintetizátort, amikor a hangszernek nálunk jószerivel csak a neve volt ismert; s eltekintve egy rövid, az első nagylemez megjelenéséhez vezető időszaktól, az együttes hangzására az elektronikus billentyűs hangszerek alkalmazása volt az igazán jellemző. Nem hivatásos muzsikusok lévén, tehát függetlenedve a közönség ízlésdiktatúrájától, a Panta Rhei tagjai bátrabban vállalhatták a kísérletezést, a progresszívabb utak követését – ugyanakkor azonban nem tudták feloldani azt az ellentmondást, ami a polgári foglalkozás és a profi életmód követelményei között feszült; s ez szükségszerűen vezetett az együttes feloszlásához, megszűnéséhez.

A közös zenei múlt és érdeklődés azonban együtt tartotta az alapító tagokat, s a trió, de különösen a Szalay testvérek, továbbra is aktívan részt vettek a magyar popzenei életben. Kamatoztatva fizikusi képzettségüket, elmélyültek az elektronikus eszközök alkalmazási lehetőségeinek kutatásában, saját újításokkal jelentkeztek, s jelentős szerepük volt az első hazai szintetizátor-lemezek (Presser, Benkő, Omega) megszületésében. Ily módon pályafutásuk ismerőit nem érte meglepetésként újabb önálló nagylemezük megjelenése, ami tulajdonképpen összegzése az elmúlt évek próbálkozásainak.

A P. R. Computer elnevezésű album műfaját tekintve elektronikus rockzene: a meghatározás két tagja közül azonban az utóbbira esik a hangsúly. Ellentétesen a napjainkban egyre nagyobb számban keletkező, többnyire az elektronika effektusaival, hanghatásaival kísérletező lemezekkel, a P. R. Computer szerzeményeiben a zeneiség, a világosan tagolt zenei megformáltság a domináns – ami azonban természetesen nem választható el a hanghordozók és -képzők meghatározó tulajdonságaitól. De az elektronika mechanikus jegyei nem uralkodnak el a dallamalkotás és a szerkesztésmód emberi tényezőin; a technika valóban csak közvetítőként, bár jellegzetes médiumként van jelen. Az eszközöket hangszerekként kezeli a zene, mindamellett, hogy végig érzékelteti: korunk hangszereiről van szó.

Ha úgy nézzük, a P. R. Computer zenéje nem divatos. Nem új hullámos, nem követi a popzene éppen mérvadó stílusait; éppen ellenkezőleg, utaláskörével bizonyos időtlenséget sugall. Kis formákban, rövid kompozíciókban nyilvánul meg, s a formák között olyan klasszikus zenei minták is helyet kaptak, mint a toccata és a rondó. A számítógépes programozottság ellenére igen változatos szerkesztésmóddal éltek az alkotók (billentyűs hangszeresként Matolcsy Kálmán járhatott az élen). Találhatunk példát mechanikus alapritmusra (Ultraibolya), ritmusváltásokra (Jól hangolt computer), aszimmetriára (Hajtóvadászat), vagy éppen amorf ritmikai részletekre (Északi fény). Feltűnő a számok melódiagazdagsága: középpontba került a dallam, s az építkezés alapeleme a témaismétlődés vagy továbbfejlesztés modulációval, polifonikus akkordjátékkal illetve ellenszólamokkal; de sokféle témavivő szerep jut a hangszíneknek is (Androméda, Kaleidoszkóp).

A kompozíciós elvek világosan követhetők, bár nem vált volna hátrányukra, ha az ismétlődő strófaszerkezetek olykori merevségét több szóló, rögtönzés oldaná. A szerzemények többsége azonban így is önálló karakterű, egyéni ízű, s alighanem szubjektív megítélésre vall, ha az első oldalt érzem változatosabbnak, ötletdúsabbnak.

Egészében véve a P. R. Computer lemeze – túl azon, hogy debreceni alkotóműhelynek szerzett újabb országos nyilvánosságot – figyelemre méltó állomás a populáris elektronikus zene térhódításának folyamatában. A Panta Rhei együttes új arcát mutatja benne a nyilvánosságnak, s erről az arcról az elektronika humanizálásának szándéka sugárzik.

Hajdú-bihari Napló, 1983. december 31.