Az angyalok mindennap köztünk járnak

Debrecen - Karácsony közeledtével mind többen érzik, adniuk kell, szívből, önzetlenül.

Azt éreztem, hogy tennem kell valami jót, de először még nem tudtam, miként is kezdjek hozzá. Aztán eszembe jutott, hogy körülbelül egy éve megismerkedtem három lakásotthon-vezetővel egy képzésen, akik sokat meséltek a munkájukról, a gyerekekről. Szóba került az is, hogy sokszor kapnak olyan adományokat, amiket nem tudnak hasznosítani (régi, rossz állapotú ruhák stb.). Erre visszagondolva fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy az ott élő fiatalokat lenne jó megajándékozni. Aztán beugrott az angyalbörze kifejezés, és az, hogy hétköznapi embereket szeretnék megszólítani, olyanokat, mint én – idézte fel az I. Debreceni Angyalbörze megszületését Takács Judit, akinek nagyon fontos szempont volt, hogy közvetlenül az „angyalok” adhassák át az ajándékokat a gyerekeknek.

Fél nap elég volt

A fiatal nő ezután megkérte a lakásotthonok vezetőit, üljenek le a gyerekekkel, beszéljék át, hogy mit szólnának egy ilyen akcióhoz. – Nem szerettem volna, hogy kellemetlen legyen nekik a közvetlen találkozás a segítőikkel. Ők azonban nagyon örültek, és azt mondták, szívesen megismernék álmaik teljesítőit – mesélte a rendhagyó kezdeményezés megálmodója, aki elsősorban barátait szerette volna megmozgatni, amikor a Facebookra feltöltötte a harmincegy állami gondozásban élő fiatal titkos vágyait tartalmazó listát.

– Félve indultam neki, hátha nem leszünk elegen, ám én lepődtem meg a legjobban, amikor a délután háromkor kirakott táblázatban szinte minden vágynak akadt teljesítője estére – osztotta meg velünk a szívmelengető siker történetét, melynek a Napló is részesévé válhatott két álom megvalósításával.

Az álmok teljesülnek

Az egyik lakásotthonban élők kívánsága ugyanis lapunk olvasása volt, aminek örömmel tettünk eleget, s ajándékoztunk előfizetést nekik. A másik álom a lakásotthonok lakóinak közös vágya volt, eljutni az új stadionba egy meccsre. Krecz Tibor, a Nagyerdei Stadion kommunikációs igazgatója közbenjárásunkra azonnal a kezdeményezés mellé állt, s meghívta a gyerekeket és a kísérőiket a tavaszi szezon egyik mérkőzésére (azért nem a soron következőre, mert ahhoz már túl hideg van a kicsiknek – a szerző).

– Ez egy csoda! – örömködött a hír hallatán a szervező, aki már alig várja a december 15-ét, amikor az „angyalok” átadhatják az ajándékokat a gyerekeknek az Ifjúsági Házban. – Sokan jelezték, hogy jönnek, lesznek, akik családostól érkeznek, hogy a gyermekeik is lássák milyen fontos az önzetlen segítség. Akik pedig nem tudnak eljönni, mert Budapesten vagy épp Kisvárdán élnek, ők levelet küldenek a csomag mellé – mondta Judit, aki ha épp nem „angyal”, akkor egy civil szervezetnél dolgozik, ami teljesen független a mostani kezdeményezéstől. – Amikor elneveztem elsőnek, csak bízni tudtam benne, hogy lehet folytatása, most már szinte biztos vagyok benne – jegyezte meg mosolyogva.

- Sz. Fabók Ágnes -