„Kevés is elegendő a boldogság látszatához”

Debrecen - A segélyen vegetáló, egy helyben járó véglények végül egymás nyakába borulnak… Tar Sándor novellaciklusa, A mi utcánk alapján izgalmas ősbemutató született Debrecenben. Az 1995-ben megjelent könyv eredeti szövegét Mészáros Tibor írta-igazította színpadra, s ő is rendezte az előadást.

Dicséretes választás

Duplán dicséret illeti a művészeti vezetést és Mészáros Tibort a darabválasztásért, nagy örömünkre szolgált, hogy egy ilyen tehetséges, ráadásul debreceni(!) író művét tűzték műsorra. Tar Sándor A mi utcánk című szociografikus elbeszélésfüzérének témája (a munkanélküliek kilátástalansága s az ehhez párosuló alkoholizmus) ma – amikor a legfrissebb statisztikai adatok szerint hazánkban egy év alatt 100 ezer fővel nőtt a szegénységben és kirekesztettségben élők száma, az össznépesség legalább harmada (!) él létminimum alatt – csöppet sem kevésbé aktuális, mint keletkezésekor.

Állása csak a papnak

A Mészáros-féle verzió az Istent a falra festeni címet kapta, melynek szereplői – talán egy kivétellel – lecsúszott, szociális segélyen vegetáló, egy helyben járó véglények. A falu lelkésze, Márton (Pál Hunor) ugyanis az egyetlen férfi, akinek itt állása van.

A történet Tar szülőhelyén, Hajdúsámsonban játszódik, de ennek nincs túl nagy jelentősége (éppen ezért, konkrétan a település neve nincs is kimondva), hiszen lehetne ez a helyszín Konyár, Hajdúhadház, Hosszúpályi vagy akár Bagamér. Az előadás narrátora, Szöszi (Sárközi-Nagy Ilona) mesél a „mi utcánkról”, ahol „por van, szegénység, és egy csomó félbehagyott álom, élet…” Szerepeltetése által kísérli meg – kevés sikerrel – Mészáros a kohéziót megteremteni az egyes szereplők, illetve a (szervesen nem összefüggő, nem feltétlen egymásból építkező) jelenetek között.

Nem biztos, hogy elegendő

S máris eljutottunk a közel kétórás egyfelvonásos legnagyobb hibájához: az egyébként ötletes rendezés és figyelemre méltó színészi játék ellenére sem éreztük, hogy ez a mű feltétlenül színpadra való lenne. Sokkal inkább megállná a helyét filmként, mint színházi előadásként. Az egyes részeket ugyanis csak az fűzi egybe, hogy a benne szereplő – a társadalom perifériáján tengődő – alakok mindegyike Görbe utcai lakos, illetve az események is kizárólag itt zajlanak. S ez önmagában még nem biztos, hogy elegendő egy jó színdarabhoz…

Nyilván ez a tény is közrejátszott abban, hogy – különösen a játék első felében – a produkció eléggé tempótlan, bár kétségtelenül vannak ígéretes alakítások. A Sztanyiszlavszkij-módszerből (amikor ugye az aktorok nem csak úgy tesznek, mintha sírnának, hanem valóban folyik a könnyük, ha pofon vágják egymást, tényleg csattan az a tenyér stb.) merítkező színészvezetést, instruálást, a koncentrált színpadi jelenlétet éppen ezért külön dicséret illeti éppúgy, mint a darabhoz jól illeszkedő koreográfia, díszlet és jelmez megálmodóit (Katona Gábor, Ondraschek Péter m. v.).

Észrevétlenül abszurdba

A realista ábrázolás önmagában, mely persze adekvát a témához, a tudatosan belecsepegtetett humor nélkül nyomasztó és, valljuk be, unalmas lenne, mert „csak” a mai magyar valósággal szembesítene. A darab második fele azonban sokkal izgalmasabb, ilyesformán élvezhetőbb, hiszen észrevétlenül megy át abszurdba. A férjeik alkoholizálásától, közönyösségétől és egyáltalán a reménytelenségtől, boldogságtalanságtól besokalló feleségek elhatározzák, véget vetnek a szenvedésnek, és elteszik láb alól semmirekellő uraikat. Mindeközben a férfiak sem tétlenkednek, egy jobb élet reményében úgy döntenek, hogy kirabolnak egy bankot… S bár a „nagy terv” mindkét részről kudarcba fullad, s persze minden marad a régiben, a Görbe utca lakói egymás nyakába borulnak és – ha csak órákra is – újra boldognak hiszik/érzik magukat…

- Hassó Adrienn -

Jól elkapták a darab miliőjét

A feleségverő kocsmáros szerepében Bakota Árpád, a folyamatosan hangoskodó Béres szomszédként Vranyecz Artúr, a segélyt eljátszó, elivó Osziként Kiss Gergely Máté, ivócimborájaként Mercs János, s a község lelkészeként Pál Hunor jól elkapták a darab miliőjét, keserédes humorát. Hihetetlen önátadásnak, önazonosulásnak lehettünk szemtanúi a nő szereplőgárda részéről (Ráckevei Anna, Varga Klári, Krajcsi Nikolett, Szakács Hajnalka, Kacsur Andrea, Szalma Noémi, Szűcs Kata) és nagyot alakított az öreg Misit alakító Bicskei István, a postás szerepében Sőtér István, valamint – az egy ideig néma leventét játszó – Pap István!

Szóljon hozzá a Facebookon!

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, script , facebook-jssdk ));

// ]]>

Kocsmadráma az új évad első premierjén

Debrecen – Tar Sándor A mi utcánk című novellaciklusa-regénye nyomán született Mészáros Tibor darabja, egyben első rendezése, az Istent a falra festeni, melynek bemutató előadását pénteken tartja a Csokonai Nemzeti Színház a Víg Kamarában.