Jegyzet: Magyar banán(héj)

Annak, hogy éppen egy banánhéjon csússzunk el, még az idevonatkozó ősi magyar mondás ellenére sincs túl nagy esélye. Annak, hogy az utcai fák esőtől nyálkás (s természetesen a földre hullott) levélzetén, már inkább. T. Szűcs József jegyzete.

Ezzel együtt eszem ágában sincs azt állítani, hogy idén több ilyen természetes veszélyforrás leselkedne ránk Debrecen utcáin, mint más őszidőkön. Sőt! Amerre én járok csak (b)ámulhatok. Merthogy ahhoz képest egészen tiszták a járdák. Holott rendszeresen takarítás híján akár több centis avar is boríthatná a gyalogjárókat. Korábban ilyesmire is akadt példa.

Sajnos azonban mégsem ennyire tiszta a helyzet. Akadnak ugyanis olyan megátalkodott faegyedek, amelyek nem restek módszeresen a napi takarítási munkák után lehullatni lombozatukat. Amely a másnapi tisztálkodásig természetesen a lábunk alatt marad. S ha csak kicsit is szemerkél az ég olyan csúszós lesz a korai szürkületben, hogy kifejezetten balesetveszélyessé válik. Nem tudom, mi lenne a megoldás. Van-e egyáltalán olyan emberi elme által kifundált módszer, amely a természet eme örökérvényűnek látszó törvényével szemben sikerrel venné fel a harcot. Ráadásul a legkártékonyabb városi fák éppen hétvégére vagy többnapos ünnep idejére időzítik évi rendes lombhullatásukat. Persze az idő megoldja, akár magától is, a problémát. Mondhatnánk, majd ha fagy. Hisz akkor a csúszós lomb is menthetetlenül elenyészik.

S akit egy alattomos felfagyás, amely a következő idők kiszámítható sorcsapása, kényszerít majd a földre egy gazdája (éppen) nincs, s emiatt takarítatlan járdaszakaszon, az talán még vissza is sírja a jégnél mégiscsak puhább mostani (szakaszos) avarszőnyegeket.

- T. Szűcs József -