Az edény és a tányér volt a sláger

Debrecen - Bár már sokan kongatták fölötte a vészharangot, a nagyvásár még mindig nem ment ki a divatból. A borongós, kissé hűvös idő ellenére is hatalmas érdeklődés mellett tartották meg a hétvégén a Mihály-napi Nagyvásárt. A szokott helyszínen, az Újkerti Lakótelep utcáin szinte végig sokan sétálgattak.

Vevők

A forgatagban elsőként egy olyan középkorú nőt kérdeztem, aki egy szatyorban a frissen vásárolt sütésre és főzésre egyaránt használható korondi tálat cipelt. Azt mondta, hogy a barna mázas, ovális cserépedényt a sütőbe, rácsra kell helyezni, bele pedig húsokat, vagy például töltött káposztát lehet tenni. Az árus hét ezerre tartotta, de végül ötért is megkapta. Horváthné Szigeti Szilvia ezen kívül hat darab, szintén Erdélyből származó tányért is vett, melyekért mindössze 1500 forintot fizetett.

Kozma Sándorné, Vali és Kozma Sándor szintén a konyhafelszerelést gyarapították. Ők egy olyan tízliteres alumínium edénybe ruháztak be, melynek üvegből készült fedője is van. Az árát 4500-ról, 2500 forintra alkudták le. Azt mondták, hogy ilyet nálunk üzletben nem lehet kapni, vagy ha mégis, kétszer ennyibe kerül.

– A lábasban elsősorban toroskáposztát akarunk főzni - jelentette ki a nő, majd arról is beszámolt, hogy egy tucat konyharuhát is vásároltak ezer forintért.

Ricterné Szilágyi Szilvia három léggömbökkel játszó kisgyermekét „terelgette” amikor megszólítottam. Arról beszélt, hogy „hirtelen felindulásból” téli kabátot vett magának és a húgának. A vízálló dzsekikért 11 500 forintot adott, ami szerinte egészen jó ár.

Eladók

A vásár Böszörményi úti részén egy kék-fehér csíkos sátor alól, szemet gyönyörködtető, színes marcipán desszertek kínálták magukat. A bódító édes illatban a budapesti Mezei Róbert fiatal cukrász hangsúlyozta, hogy kézzel készített termékekkel, összesen harminc félével érkeztek.

– A mandulából és porcukorból előállított marcipánt különböző gyümölcsökkel, magvakkal, csokoládéval teszik még ízletesebbé. A vevők Debrecenben leginkább a kókusztekercset viszik, melyből 190 forint volt tíz deka.

A legkülönlegesebb termékük a pálinkába áztatott gyümölccsel töltött marcipán, melyből 600 forintért adtak tíz dekát.

Szatmárcsekéről hozott házi készítésű befőtteket, lekvárokat kínált egy kicsivel arrébb egy középkorú férfi. Borbély Ferenc azt mondta, hogy sokáig szobafestő-mázolóként dolgozott, de mostanában már nem tudott megélni abból. Ezért váltott, most csaknem 300 gyümölcsfát gondoz. Az asztalán a szokásos sárgabaracklekvár mellett olyan különlegességek is voltak, mint például a som, a birsalma és a körte lekvár. A nemtudom szilvából főzött, sűrű, fekete édességet mázas cserépköcsögből meg is lehetett kóstolni.

A vásárban az elmúlt években sok fehér inges, széles karimájú fekete kalapos, fekete zakós, mellényes erdélyi Gábor–cigány is árult. Idén alig–alig lehetett velük találkozni. Egyet azért mégis találtam, aki edényeket, teáskannákat, késkészleteket pakolt ki. Gábor József elmondta, hogy Hargita megyében lakik és immár húsz éve foglalkozik kereskedelemmel.

– Pozsonyban sokkal jobb a piac, ott több pénze van az embereknek - válaszolta arra a kérdésre, hogy mi az oka elmaradásuknak. A fotó készítéshez úgy járult csak hozzá, ha veszek tőle valamit. A Naplóért mindent, én is vettem egy 15 literes alumínium edényt

HBN-OCs