Olvasói levél: A III. Debreceni Székely Nap margójára

Debrecen - Az Unitárius Egyházközség és az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület által szervezett szeptember hatodikai „találkozó” ezúttal is megerősítette azt a tényt, hogy a magyarságnak igen nagy szüksége van a kárpát-medencei összefogásra; az egymás számontartására; támogatására. (Napokkal ezelőtt Nagyváradon újra meg kellett kongatni a vészharangot a szórvány-magyarság helyzete miatt.)

A családias hangulatú délelőtt folyamán – többek között – az életminőségről, a kultúráról, az értékrendről, az öntudatról és önbecsülésről esett szó. Természetesen, az is felvetődött, hogy ki hogyan kapcsolódhat be és akár tevékenykedhet is a közös céljaink elérése érdekében. Kíváncsi és érdekfeszítő hangulat kísérte azt az előadás-jellegű tájékoztatást; felvilágosítást, amelyet a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs tárt elénk.

Ezen alkalommal is kihangsúlyozódott, hogy a történelmi szülőföldön élők nem elszakadást akarnak az „egységes és oszthatatlan” nemzetállamtól, hanem – a realitás talaján állva – csupáncsak állampolgári jogaikkal szeretnének élni.

Ez, nagyjából azt jelentené, hogy azt a bizonyos 153 önkormányzatot, egy közigazgatási egységbe szeretnék vonni. Ezzel kapcsolatosan: ugyancsak ellentmondásos és tarthatatlan helyzetbe került az Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amely az erdélyi magyarság képviselőjeként tünteti fel magát, de a román kormány szekértolójaként, a kisebbségek luxemburgi perében – akarva-akaratlanul – a magyarság ellen szállt ringbe. Ezzel a tettel, akár az RMDSZ-en belül is még jobban elmérgesednek az ellentétek; a Kárpát-medencében őshonos magyarságnak felmérhetetlen károkat okoznak.

A délelőtti rejtélyes ige-üzenet – „Vagyok, aki vagyok…” – segíthet a tettek és a példamutatás alapján választani, dönteni vagy akár ítélkezni.

- Hutzler Vilmos, Debrecen -