Jegyzet: Rájöttem magamtól

– És, mi bajod neked november 7-ével? – Csak az, hogy nem tudom, miért kell ünnepelni elnyomónk nagy ünnepét. Közünk nincs november 7-éhez! – Ezt is nyugaton hallottad? – Nem, magamtól jöttem rá. Kovács Zsolt jegyzete.– Nekünk ezt ne meséld be, biztosan elkápráztattak, mert így csak a nyugatimádók beszélnek! És, mi tetszett odakint? Hol is voltál? Svájcban?

– Svájcban, Franciaországban, Németországban. Amit láttam kint, az egészen más, mint amit, és ahogy itthon beszélnek a nyugatról. Ott, akinek van munkája, jólétben megél a fizetéséből. Akiknek éppen nincs, két évig kapja a munkanélküli segélyt, amiből olyan színvonalon él családjával, mint itthon az uralkodó osztály tagjai, a munkások. És az egész társadalom jól szervezett, rend van, derűsek, mosolygósak az emberek, nem rohannak, nem idegeskednek, van idejük önmagukra, nem csak a munka meg a fusi.

– Na, szép, és ezt higgyük el?

Negyedikes gimis koromban, 1983. november közepén zajlott le ez a beszélgetés tanáraim és köztem. Azóta nagyot fordult, talán többször is a világ. Érett-e ez valódi változássá? November 7-e ügyében igen. A többit pedig mindenki döntse el maga.