Húzza a vállat a málhazsák

Hajdúhadház - Több mint kétszáz önkéntes műveleti tartalékost képeznek ki a Bocskai-lövészdandár bázisán.

„Ha töri a lábad a surranó, vagy a puskád túl nagyot durranó. És nincsen nálad füldugó és a vaságyon rossz az ágyrugó” – jut eszembe az Angyalbőrben című sorozat főcímdala, miközben a hajdúhadházi Vay Ádám Kiképzőbázisra tartok csütörtök délelőtt. Nem is tudok sokkal többet a bakaéletről. Abban viszont – annak ellenére, hogy nem voltam katona – biztos vagyok, angyalbőrben minden kicsit más!

Tóth Péter őrnaggyal a bázis lőtornyánál találkozunk. Ezalatt a katonák, több csoportban a fegyverek szerkezetét, a gránátdobást vagy éppen a tájékozódást gyakorolják. – Ha piros a zászló, akkor lehet lőni, ha fehér, akkor tilos – magyarázza az őrnagy, látva, amint tekintetem a torony tetején lobogó zászlóra irányul. – A toronyban lévő katonák a légteret figyelik, valamint, hogy nem-e tévedt valaki a lőtér területére – teszi hozzá.

„Kakas” a fegyverben

A tornyot magunk mögött hagyva a lövészárokhoz szaporázzuk lépteinket. A ­lőelőkészítő sátor mellett elhaladva Sikolya törzsőrmester éppen a karabély szerkezetét ecseteli a tartalékosoknak. – Alaphelyzetben itt található a „kakasunk”, leeresztett állapotban kibiztosítjuk a gépkarabélyt… – mutatja a katonáknak, akik rezzenéstelen arccal figyelik. Mire a lövészárokhoz érünk, már többen befejezik a gyakorlást.

– Fejlettebbek a technikai eszközök, újabb fogásokat kell elsajátítani, ami fizikai aktivitást is igényel – válaszolta érdeklődésemre Búza Vince, önkéntes tartalékos alezredes, mi változott szerinte leginkább az elmúlt években. Az ötvenes évei végén járó, székesfehérvári szárazföldi parancsnokságról nyugalmazott katona azt mondja, fárasztó a kiképzés, de aki jelentkezett tartalékosnak, tudja, mit vállalt.

A pusztában haladva megszólal a lőtorony tölcséres hangszórója. – Ez a „tüzet szüntess!” jel – mondja Mészáros Attila zászlós, ő kalauzol minket a továbbiakban a bázison. A gyakorló kézigránát-állomáshoz érve magam is kapok gránátot, habár az enyém – az élessel ellentétben – gumiból készült. – Ugyanakkora súlyú és méretű, mint az igazi. A biztosítószeg kihúzását követően három-négy másodperc múlva detonál – tudom meg a zászlóstól, aki arra biztat, dobjam el.

Kevés nő a seregben

Közben megérkezik értünk a szovjet autógyártás csodája, egy 1982-ből származó UAZ. Azzal indulunk tovább. Az ajtót csak többszöri próbálkozás után sikerül becsapni úgy, hogy az ne nyíljon ki, az utastérben benzinszag terjeng. Néhány perc zötykölődést követően találkozom Markóné Nagy Éva, önkéntes tartalékos hadnaggyal, aki a tíz női tartalékos egyike. – A kalocsai BV biztonsági osztályán dolgoztam főfelügyelőként. A honvédségnél kevés hölgy dolgozik, elhivatottság szükséges hozzá, de szerintem egy nő számára is teljesíthetők a követelmények – hangsúlyozza, mialatt a közeledő rajt figyeli.

A toronyhoz visszatérve látom, megfordult a zászló, ha jól emlékszem, ilyenkor tilos tüzelni. De ezzel a tudással még nem bújhatok angyalbőrbe.

HBN-SZM

A műveleti tartalékos

Az önkéntes műveleti tartalékosok többnyire katonai múlttal rendelkező, vagy más rendvédelmi szervezetnél dolgozott emberek, akik a kiképzést követően megkapják beosztásaikat és behívhatók lesznek.