Tenger(ny)i kincs

Debrecen - Váradi Zoltán saját tárlatvezetéssel megmutatja harmincévnyi gyűjteményét.Tengeri sünök, rákok, csigák, kagylók, amott ízeltlábúak és lepkék – ezerszám sereglenek a tárolókban. Eddig főként óvodás, iskolás csoportok csodálkoztak rá Debrecenben, a Rózsahegy utcán nemrég kialakított Természettárban.

A gyűjtő, a 40 éves Váradi Zoltán azt mondja, sosem unja meg a gyerekeknek újra és újra elmondani, ami szerinte érdekli őket, mert a tíz év alattiak még oly kíváncsiak és már oly sok mindent tudnak, hogy néha nehéz eldönteni, ki lepődik meg jobban: a gyerekek a gyűjteményen és a hallottakon, vagy a gyűjtő a kicsik különös kérdésein, következtetésein.

A mindentudás élménye

Még a látogatásra felkészült felnőttnek is tágra nyílik a szeme, amint belép a lakásból lett kiállítóhelyiségbe. Elől csigák, kagylók sokasága – ahány, annyiféle, az aprótól a tyúknyi méretig – csillog az üveg mögött.

Elidőznék egyik-másik különlegesség fölött, de egyre újabbak rabolják el a tekintetemet, végül leghosszabban mégsem a gyűjtemény tárgyait bámulom, hanem a tárlatvezető Váradi Zoltánt figyelem, akit nem lehet a háttérből hallgatni. Látni kell a szemét, a mozdulatait, mert bár nagyon visszafogott, mégis süt belőle a szenvedély. Ám távozáskor ennél is többet viszünk magunkkal: a felkészültségéből fakadó „mindentudás” élményét, ami a tárgyakhoz, azok világához, a Földhöz, a természet védelméhez köti.

Ilyen témákból persze végtelenül sokat kapunk az erre szakosodott televíziós csatornákon, de egyik sem éri el azt a hatást, amivel itt találkoztam. Remélhetően ugyanezt érzik majd a felső tagozatos és középiskolás csoportok tagjai is egy-egy rendhagyó biológiaórán. Nekik mellesleg segítséget nyújt az iskolai tananyaghoz: láthatnak sok mindent, ami a tankönyvekből kimaradt.

HBN-SzK

Folytatás a Napló mai számában.