Nézőpont: Statisztikamagyarázó

Akik csodálkoznak rajta, hogy a statisztikák szerint csökkent a házasságot kötők száma, azok szervezzenek meg egy esküvőt. Fabók Ágnes írása.

Kezdésképpen nyeljék le a békát, hogy a házasságkötés csak akkor van ingyen, ha munkaidőben teszik meg a „fotósrémálom” Kálvin téri házasságkötő teremben, ahol a 3. sornál hátrébb ülők már szinte semmit sem látnak az ifjú párból – no de szegény embereknek ne legyenek igényei. Ha mégis vannak, akkor viszont fizessenek. S, ne csak a teremért, de az anyakönyvvezető amortizálódó ruhájáért is, mert azt bizony a szél, de a kerti séta is rongálja! Megjegyzem, ők az alapbérük mellé nem kevés ruhapénzt is kapnak.

Na, ugye eddig még semmit sem csináltak, csak bejelentkeztek az anyakönyvvezetőhöz, kiválasztották a termet, s természetesen kipengették a szombati esküvő pluszdíját. Ezután jöhet a gyűrű, a ruha, a cipő, a lagzi helyszínének és a vacsorának az ára, a csokrok, a dekoráció, s az újabbnál újabb pénztárcaapasztó „hagyományok”, mint például a köszönőajándék. Így nem is csoda, ha egy családias esküvő egymillió alatt nem áll meg. Pedig luxusnak nyoma sincs.

Ezek után a pár oszt-szoroz, s vagy éli tovább az életét a statisztikarontó vadházasságban, vagy titokban – vállalva a család rosszallását – két tanú kíséretében összeköti életét egy szürke hétköznapon, esetleg a gyermekvállalást évekre elfelejtve megrendezi – a még csak nem is álom – esküvőjét.

- Fabók Ágnes -