Jegyzet: Valakinek a valakije

Negyed évszázada forogtak a nagy események. 56-ot a helyére kellett tenni, Nagy Imrét rehabilitálni, a Viktor-beszédet elmondani, a vasfüggönyt lebontani, a németeket átengedni, a szovjeteket haza és így tovább. Fábián György jegyezete.

Mi épült ebből azóta? A szemlélő olykor hajlamos úgy érezni: függetlenül attól, hogy épp melyik szín kormányoz, kiírhatnánk költői pályázatot Illyés Gyula híres versének mintájára Egy mondat a mutyizásról címmel.

Sokan tudjuk, sejtjük, közöttünk ki kinek a házastársa, ija-fia, jóbarátja, rokona, üzletfele. Lassan mindenki valakié. Illetve valakinek a valakije. Sokan kevéssé tartjuk számon ezt, vagy épp kevéssé érdekel, mert – ne rójunk meg senkit ezért – épp elég a megélhetés baja. És főleg nem zavar, ha mi is vagyunk valakinek a valakije, vagy nekünk is van valahol valakink. Ha pedig nem tetszik, és szóvá tesszük, megkaphatjuk: az fáj, hogy neked nem jutott. Nem jól helyezkedtél, élhetetlen vagy. Vagy az apád van rossz helyen. (Naná, a föld alatt biztos nem jó, tesszük hozzá. Lásd még: porod is neki szolgál…)

Hol mutyizás van, ott mutyizás van. De sebaj. Fülkeforradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk maguknak.

- Fábián György -