Civil portré: Mátyus László és a bridzs világa

Debrecen - Kevés szabadidejében mindenki szeret kedvteléseinek hódolni. Mátyus László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja számára a kikapcsolódást a bridzs jelenti.

Évtizedek óta szinte változatlan összeállításban ül asztalhoz és játszik a DEAC Buglyó Sándor, Kertész Zsófia, Krausz Tamás, Mátyus László, Reszler Antal összetételű bridzs-csapata. Bár a sportág elsősorban főváros központú, Debrecen tartósan bebizonyította, hogy a profi játékosokkal tarkított élvonalba tartozik.

- Mikor ismerkedett meg ezzel a sporttal - már ha valóban sportnak nevezhető ez a játék?

- 11-12 évesként szüleimnél Gyöngyösön játszottunk először olyan kártyajátékot, amiről én akkor azt gondoltam, bridzs. Ma már tudom, hogy nagyon messze állt attól, amit versenysportnak nevezünk. De egy olyan társasági szórakozás volt, ami fölkeltette az érdeklődésemet, szakirodalomhoz azonban sajnos abban az időben nem nagyon lehetett hozzájutni. A szüleimnek volt két bridzs könyve amiből tanulhattam, ezeket máig őrzöm - meséli Mátyus László professzor.

- Mára az ország talán legnagyobb bridzs-szakirodalmát tudhatja magáénak. Gondolom, a könyvtár alapja a szüleitől örökölt két kötet. Hány darabos most a gyűjtemény?

- Nincs egészen ötszáz, de jó lenne egyszer rendszerezni, hiszen külföldi útjaimon mindig beszerzek egy-egy újabb darabot, és már elkövettem azt a hibát, hogy sikerült ugyanazt megvásárolnom, ami otthon is megvan a polcon.

- Hogyan állt össze a mostani csapat?

- Komolyabban az egyetemi évek alatt kezdtünk játszani, eleinte még én tanítgattam a többieket, aztán bekerültem az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem bridzs-körébe, és mind a mai napig azok közül jó néhányan együtt játszunk, akikkel akkor ismerkedtem meg. A standard párjaim közül Krausz Tamással már 35 éve ismerjük egymást, legalább ennyi ideje játszom Buglyó Sándorral is, az ő korábbi állandó partnere – Szesztai Zsolt - elhunyt, de korábban sokat játszottam együtt Félegyházi Tamással, sajnos már ő sincs közöttünk.

- Kedvtelésből játszanak, vagy az is edzésnek minősül?

- Sport, vagy szórakozás? Sokan azt gondolják, hogy ráérő emberek dohányfüst mellett elkártyázgatnak, pedig egy-egy komoly meccs akár több mint 8 óra is lehet, ami azért komoly kondíciót, odafigyelést igényel.

Viszonylag szigorú szabályaink vannak: hetente egyszer szoktunk játszani, fél 8-kor kezdünk és fél 12 után már nem kezdünk el újabb négy leosztást. Rendszeresen találkozunk, gyakorlunk egymással, így tudunk felkészülni a mérkőzésekre. A másik nagyszerű gyakorlási lehetőség a Bridge Base Online, amely egy számítógépes közösség számára teremt bridzsezési lehetőséget.

- A baráti társaságból mikor váltak a DEAC hivatalos szakosztályává?

- Egy ideig könnyedén ment a versenyzés, és szinte bármilyen bridzs-klub keretében lehetett játszani, de 10 éve, amikor a bridzs hivatalosan is versenysporttá vált, jelentkeztünk a DEAC-nál, hogy szeretnénk szakosztályt alakítani. Támogatásra találtunk, amit a Magyar Bridzs Szövetség is elfogadott. Jelenleg csak versenyzői engedéllyel ülhetünk asztalhoz, így akár még a doppingellenőrök is ránk törhetnek bármelyik pillanatban. Természetesen ilyen még nem történt, bár lehet, hogy csak azért, mert nem vagyunk a válogatott tagjai.

- Álmodozik arról, hogy esetleg eljut az olimpiára?

- Egyik nagy sikerünk, hogy egyszer legyőztük a bridzs olimpia 2012-ben aranyérmes „öregfiúk” csapatának több tagját is. Persze álmodozni mindig lehet, csak nem mindig érdemes. Szerintem biztosan nem jutunk el az olimpiára, ott azok szerepelnek, akik főállású bridzs-játékosok, akik lényegesen több szabadidővel rendelkeznek, mint mi.

- Egy éve már munkája mellett - hiszen egyetemi tanárként a Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet Biomatematikai Tanszékének vezetője - dékánként vezeti a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karát. Hogy marad ideje a bridzsre?

- Én mindig komolyan veszem, amit csinálok, legyen az munka, vagy játék. Sejtettem, hogy nem egyszerű dolog amire vállalkozom, és bár kihívásnak tartom a kar vezetését, remélem, hogy meg tudok felelni az elvárásoknak. Konkrét a feladat, a kitűzött cél, de más a terv és más a realitás. Ez a kettő sajnos néha nagyon távol áll egymástól. Kevesebb a szabadidőm, de a családra, a kikapcsolódásra mindig tudni kell időt szakítani. A játékban azt szeretem igazán, hogy olyankor megszűnik körülöttem a világ. Eltűnnek a problémák, és néha bizony jó érzés, ha csak annyi az ember legnagyobb gondja, hogy kinél volt a treff 4-es?

- Debreceni Egyetem -