Csak végnapjaival tudott tisztelegni a mozi

Balmazújváros - A Soós Imre Filmszínház vetítőterme mementóként őrzi az utolsó filmek emlékét.Ha csak az épület külső homlokzatát és a vetítőterem vörös kazettás mennyezetét látnánk, könnyen gondolhatnánk, hogy még reggeli álmát alussza az egykor Kossuth, majd Soós Imre nevét viselő balmazújvárosi mozi. Egy jó film helyett azonban ma legfeljebb bútorért térhetnek be a patinás épületbe a helyiek, a vetítővászon előtt ugyanis szekrénysorok, a széksorok egy része helyén pedig franciaágyak sorakoznak.

– Szinte minden vásárló elgondolkodik, amikor belép a terembe. Többször előfordult, hogy kérték, leülhessenek pár percre a megmaradt székekre – mondja Tar Sándor, a bútorbolt eladója. – A 23-24. sor volt a szerelmeseké. Akik ott ültek, alig várták, hogy leoltsuk a lámpákat – veszi át a szót Szatmári Margit, aki megilletődötten lép be abba a helyiségbe, amely éveken át „második otthona” volt. – Egy időben az „első” is, mert mikor 1977-től 1981-ig a mozi üzemvezetője voltam, a szolgálati lakásban éltem. Volt, amikor annyi pótszékre volt szükség, hogy a lakásból hoztam. Emlékszem, hatalmas sikerrel ment a Volt egyszer egy vadnyugat és A nyolcadik utas a halál című film is. Mivel népszerű volt a mozi, hamar megérkeztek hozzánk a „nagy alkotások” is. A debreceni bemutatók után néhány nappal már Újvároson is láthatóak voltak – magyarázza.

HBN