Több évtizedes álom valósult meg

Debrecen - Boldog ember, aki meg tudja valósítani ifjúkori álmait. Szűcs Sándor életében ezt egy végtelennek tűnő utazás jelentette a Transzszibériai expresszel.

Szűcs Sándor, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézetének docense 2013-ban nagy útra kelt. Fia társaságában szinte fél Oroszországot átutazta a Transzszibériai expresszel, a világ leghosszabb, több mint 9 ezer kilométeres vasútvonalán.

- Mi indította erre az utazásra?

- Ezt az utat már nagyon régóta, mondhatni évtizedek óta terveztem, egészen középiskolás korom óta, amióta csak megtudtam, hogy ez a vasút egyáltalán létezik. Éppen az ragadott meg benne, hogy a világ leghosszabb vasútja és arra gondoltam: milyen jó lenne ezt egyszer végigutazni. Ez a vágyam azonban csak több évtized elteltével, 50 éves korom után teljesült. 2013- augusztusában keltünk útra, kettesben a fiammal, aki jelenleg PhD hallgató, és mondhatni állandó útitársam, hiszen nem először kalandozunk együtt. Egyedül nem igazán vállalkoztam volna erre a „kalandra”, egy ilyen hosszú úton mindig jó, ha van egy társunk, akire számítani lehet, és akivel meg lehet osztani az élményeket.

- Mi az oka, hogy ilyen hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a vágya teljesüljön?

- Eleinte mindig volt valami, ami meggátolt az utazásban: kicsi gyermek, munkahely, és persze az is, hogy ez nem olcsó mulatság, de az hogy ilyen későn került rá sor, annak elsősorban családi okai is voltak. De végül csak belevágtam. Azt nem mondom, hogy mindenki lelkesedett az ötletért. Igazi ellenállás azért nem volt, csak egy kicsit furcsán fogadták, hogy miért éppen Oroszországba akarok utazni. Hiszen – szerintük – mehetnék akár Franciaországba, vagy Angliába is, de végül a feleségem is rábólintott, bár azt kérte, túl hosszú időre nem menjünk el. Ezért is nem utaztunk a végállomásig, Vlagyivosztokig. De a Bajkál-tóig mindenféleképpen el akartam jutni – ez az én vágyam volt. Így hát – egy utazási iroda segítségével – a legegyszerűbb megoldást választottuk: Debrecenből Budapestre vonattal, majd a fővárosból Moszkváig repülővel tettük meg az utat, és indultunk el a Transzszibériai expressz vonalán, de „csak” a Bajkál-tóig.

- Mennyi időt vett igénybe a szervezés?

- Már egy fél évvel az utazás előtt elkezdődött a szervezés, de nem egyedül. Az egyik debreceni utazási iroda kapcsolatban van az „1000 út” nevű orosz utazási irodával, amelyik végül a vonatjegytől kezdve a vízumon át a repülőjegyig mindent intézett. Népszerű a vasút, különösen nyáron. Előfordulhat az, hogy valaki nem is kap akkorra jegyet, amikorra tervezte.

- Indulás előtt volt ideje körülnézni az orosz fővárosban?

- Most csak egy napunk volt, ezalatt az Új Tretyakov Képtárat és a Gorkij parkot tekintettük meg. De két-három évvel korábban már jártam Moszkvában, akkor is a fiammal. Most megérkeztünk és már aznap este indult is a vonat, amelyen - mivel nagyon hosszú az út - csak hálókocsik vannak, és egy kalauz, aki ellátja az utazókat, takarít, van teafőző, és ha valami probléma van, hozzá lehet fordulni. Aki utazik, annak fel kell készülni a szokatlan körülményekre, az éjszakákra. A mosakodás az egy kicsit problémás, bár megoldható ez is, hiszen van mosdó a vonaton.

- Mennyire veszi figyelembe a menetrend, hogy az egyes állomásokon az utasok ki tudjanak szállni, megismerkedni egy kicsit az adott várossal?

- A nagyobb állomásokon 20-30 percet áll a vonat. Ahhoz, hogy megismerkedjünk az adott várossal, meg kell szakítani az utat, és egy következő vonattal kell tovább utazni. Mi elsőként Kazanyban álltunk meg. Gyönyörű város, 2012-ben itt rendezték az Universiade-t, és ebből az alkalomból a teljes belvárost felújították. A műemlékeket renoválták, köztük a Kreml épületét, amely Oroszországban a második legnagyobb a moszkvai után. Az volt a fő célunk, hogy ezt, és a belvárost láthassuk, de egy nap alatt ennél többre nem is igen jutott volna időnk. A következő megálló Jekatyerinburg volt. Az állomások között bizony hosszú az út, vannak 1500-2000 km-es távolságok, a legrövidebb a megállók között a Moszkva-Kazany a maga 8-900 km. A legnagyobb távolság, amit megtettünk, az Jekatyerinburg és Krasznojarszk között volt, a több mint 2000 km-es út két és fél napig tartott. Vlagyivosztokig már nem mentünk tovább, számunkra Irkutszk volt a végállomás. A várostól mindössze 70 km-re van a Bajkál-tó. Óriási víztömeg, kristálytiszta, viszont nem lehet benne fürdeni, mert rendkívül hideg. Pedig mi nyáron, augusztusban voltunk, de még akkorra sem melegedett fel. De ha már ott voltunk, én belementem, de egy fél percet, ha bírtam.

- Mivel lehet ennyi időt eltölteni?

- Én elsősorban azért vállalkoztam erre az útra, hogy megismerjem a tájat, hogy végigutazzam Szibériát, és lássam a városokat, falvakat. Ami időt nem nézelődéssel, azt pihenéssel töltöttem, beszélgettünk a fiammal Oroszországról, a történelemről, de azért vittünk magunkkal olvasnivalót is.

- Honnan ered egyébként az Oroszország iránti szeretete?

- Nagyon szeretem a történelmet, és Oroszország ebből a szempontból is nagyon érdekes. Mi még többet tanultunk az országról, a kultúrájáról, mint a mostani nemzedék. A nyelvvel is boldogulok, ami azért igen hasznos egy ilyen hosszú utazás során.

- A 9 ezer kilométeres útból több mint a felét, 6 200 km-t teljesített álmaiból. De mi lesz a „maradékkal”?

- Eredetileg a Debrecen-Moszkva útvonalat is vonattal szerettük volna megtenni, de nem kaptunk jegyet úgy, hogy biztosítva legyen a csatlakozás a Transzszibériai expresszhez. Nem tettem le arról, hogy ezt, és az Irkutszk-Vlagyivosztok közötti szakaszt is megismerjem. Így, ha két felvonásban, de elérem, amit már régen szerettem volna megvalósítani.

- Debreceni Egyetem -