„Non, je ne regrette rien – Nem, nem bánok semmit sem”

Debrecen – Edith Piaf sajátos hangja, páratlan művészi pályája, sugárzó lénye a rajongókon kívül sokakat megérintett és megihletett a filmes és színházi szakmán belül (is).

Ezúttal Milosevits Péter – a Piaf önvallomásai alapján írt és rendezett – Párizs hídjai című zenés monodrámáját tekinthette meg a nagyérdemű a Horváth Árpád Stúdiószínházban – a Magyarországi Szerb színház vendégjátékában – Varga Klári főszereplésével, akit az est során Rusz Milán harmonikán kísért.

„Meghalok, és annyi mindent mondanak majd rólam, hogy már senki nem tudja, ki is voltam valójában… Éppen ezért, amíg még tudok, beszélni akarok magamról.” Így indul az előadás, melyben Piaf halála előtt felidézi élete fontosabb állomásait. Az olykor vicces, de többnyire megrázó, sőt sokkoló eseményekből építkező – a művésznő lelkében játszódó – monológok mellett tíz ismert sanzont interpretáltak a Magyarországi Szerb Színház művészei.

Varga Klári meglepő átéléssel, hittel, természetességgel idézi meg Edith Piaf törékeny alakját, sebzett lelkét, s így az áhított katarzis sem marad el. Színészileg pedig óriási feladat és kihívás közel két órán át egyedül uralni, belakni a (díszlettelen) színpadot, s lekötni a közönséget, úgy hogy gyakorlatilag senkire és semmire nem építhet… HBN–Hassó Adrienn

További részletek a naplo.hu-n és a keddi Naplóban!